Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
I. Születés
érvényes szokástöredékre bukkanunk, mely az anya megkülönböztetett helyzetét erősíti, és könnyen párhuzamba állítható a házasság előtt álló leány helyzetével.44 A gyermekágyas asszonyok a bibliai hagyományokat45 követve hathét után mentek kiszabadításra, előtte viszont közösségileg kontrollált mozgás- és cselekvéstilalmak egész sorának kellett alávetniük magukat: a szomszédba se mehettél, ha bémentél volna, kikergettek volna. Úgy tartották, ha a szabadulatlan asszony elhagyja a házat, „nincs szerencse az életbe”,„megszennyezi az embereket”, „elmén a szerencse", kár esik a terményekben, a jószágokban. Hasonló megfontolásból nem húzhattak vizet a kútból, házimunkát sem végezhettek. Ezt a tilalmakkal terhelt állapotot oldotta fel az asszonyavatás. Az avatás egykori rendjének többféle lehetséges formája maradt fenn az egyéni helyzetektől és a kor divatjától függően. A legkorábbi változat szerint az anya egyedül ment a keresztelő után a gyermekkel az avatásra, a papnak csipkés szélű törülközőt és tojást vitt ajándékba. Olykor elkísérte a gyermek keresztanyja vagy az egyik sógorasszonya. Ha a gyermeket nem vitte magával, akkor a keresztelő még nem történt meg, viszont szükség volt a segítő kézre a sürgető mezőgazdasági munkák idején. Az asszonyavatásra mégis többnyire a keresztelőt követően került sor. Erre utal a szülők távolmaradása a keresztelőről.46 A 20. század közepére a régi „keresztelő, majd avatás”- séma egybecsúszott, egyszerre tartották a kettőt, végül a keresztelő időpontja kitolódott, így az anya is elmehetett a keresztelőre. Az anya, a gyermek és a kísérő a vasárnap reggeli kicsi mise előtt47 jelent meg a templom ajtajában (hogy ne lássa a sok nép), ott várták a papot, aki a keresztanyától már előre tudott az avatandók érkezéséről. A pap a templomajtóban megáldotta az anyát, majd stólája végét nyújtva bevezette a Mária Magdolna főoltárhoz. Az asszonyavatást kísérő rövid szentbeszédben a pap Szűz Mária példájára intette az édesanyát, figyelmeztette az utód tudatos kereszténnyé nevelésére. Felolvasott egy evangéliumi részletet (Lukács 2, 22-32) majd a szeplőtelen Szűz kegyelmébe aján44 Introductio mulieris post partum. Vö. BÁRTH Dániel 1999. 359-398., BÁRTH Dániel 2005. 211-220.; BÁRTH János 2006.; 137.140-142. CSONKA-TAKÁCS Eszter 2007.; DEÁKY Zita - KRÁSZ Lilla 2005. 204-209.; FÉL Edit 1959. 78.; GÖNCZI Ferenc 1906. 155-157.; JUNG Károly 1978. 52-53.; KAPROS Márta 1990. 23-24.; KISS József 1989. 47., TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 2003. 138. A rítust egyházkelőnek, szabadulásnak, kiszabadításnak is nevezik. 45 „Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe hogy bemutassák az Úrnak” (Lk 2.22.) Az idézett Mózesi törvény ekképpen hangzik: „Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2. Fia az asszony lebetegszik, és fiat szül, tisztátalan legyen hét napig; az ő havi betegségének ideje szerint legyen tisztátalan. (...) 4. Azután harminczhárom napig maradjon otthon a vértől való tisztulás miatt: semmi szent dolgot ne illessen, a szent helyre se menjen be míg el nem telnek az ő tisztulásának napjai. 5. Ha pedig leányt szül, két hétig legyen tisztátalan, mint havi betegségekor, és hatvanhat napig maradjon otthon a vértől való tisztulása végett. 6. Mikor pedig letelnek az ő tisztulásának napjai, fiú miatt vagy leány miatt, hozzon egészen égőáldozatul esztendős bárányt, galambfiat vagy gerliczét bűnért való áldozatul, a gyülekezet sátorának nyílása elé a paphoz.” (III. Móz. 12. 1-8.) Ez utóbbi áldozat emlékére az asszonyavatáskor tojást adna a papnak ajándékba, emlékeztetve a galamb/gerlice ószövetségi áldozatra. Az oltárkerüléskor használt szentelt gyertyát február másodikán, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén szentelik a templomban, mely a kereszténységben Szűz Mária tisztulásának és a gyermek Jézus bemutatásának az ünnepe. 46 Ha az avatásra vitték a gyermeket is, a keresztelő már megtörtént, ha pedig az anya jelen volt a keresztelőn, már bizonyosan túl volt az asszonyavatáson. 47 Erre a misére az asszonyok jártak, akik kilencre hazamentek ebédet főzni, majd a nagymisére 11-kor ment a család többi tagja. 18
