Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
I. Születés
lovat akarnak a rontástól megszabadítani, egy vödömyi szenes vízzel megitatják és bedörzsölik vele az állat hátát.38 A maradék vizet a ház előtt keresztbe kiöntik az úton, hogy aki belelép, az vigye tovább a rontást (Nagyág), vagy a bejárati ajtó belső sarkába öntik hogy „ott forogja ki magát” (Románok utcája), vagy kivetik a csepegő alá a csatornába (Föveny utca), esetleg felöntik az ereszre (Porond). A felgyújtott adatok rugalmas, könnyen variálódó szokást mutatnak, így falurészek helyett talán szerencsésebb egyénenként eltérő gyakorlatról beszélni. A vízvetést a nap bármely szakában, embereken és állatokon is alkalmazhatják. A vízvető asszonyok egy része úgy tartja, hogy a tudományt csak a halálos ágyon lehet tovább adni egy fiatalabbnak. A tudás jellemzően családon belül, anyáról leányra öröklődik, ám akad olyan is, aki egyszerűen ellesi, gyógyít vele, gyakorolja. Minden utcának, minden környéknek megvan a maga „bevált” vízbevető asz- szonya, akinél még nyáron is égetik a parazsat, hogy szükséghelyzetben minden rendelkezésre álljon. A gyógyítással is foglalkozó parasztemberek jellemzően egy-két, speciális nyavalya orvoslásának „szakértőjeként” váltak faluszerte híressé. Rendszerint mélyen vallásos életet éltek, imádságaiknak is különös erőt tulajdonítottak. Fáradozásaikért cserébe pénzt nem kértek, a felajánlott terményeket viszont elfogadták. A kopolnói Dobra Zsuzsanna nem csak a vízvetéshez értett, de ólmot és viaszt is öntött az ijedős gyermek gyógyítására. A Románok utcájában Csákánynéhoz jártak rontáslevételre. A Föveny utcában Borbáth Ágnes és Vencel Anna értett a sümölcs Maratásához (szemölcsöt). Különleges szerepet töltött be a falu életében a két világháború között Borbáth Vince, aki a falusi környezetben szokatlan piritizmust művelte: halottakat idézett, asztalt táncoltatott, és a bal hóna alatt tartott, titokzatos vörös könyv segítségével beszélgetni tudott az ördögökkel.39 A megijedt gyermek gyógyítására a hozzáértők ólmot vagy viaszt öntenek. Az ólmot/viaszt egy kanálban megolvasztják, a gyermeket egy székre ültetik, majd feje fölé egy vízzel teli tálat tartanak. Fia az ólom/viasz megolvad, imádsággal kísérve belecsorgatják a gyermek fölé tartott hideg vízbe. Ahogy az anyag megköt, kiadja azt a formát (kutya, kakas stb.), ami a gyermek ijedtségét okozta. A specialistától függ, hogy hány egymást követő napon (5-6) rendeli el a rítus megismétlését egészen addig, míg a gyermek megnyugszik. A falatka (nyelvfekély) és a sümölcs (szemölcs) eltávolítása, a szemről az árpa learatása ritkán igényel külön hozzáértést.40 Akinek a nyelvén seb, kelés keletkezik, a csillagos ég alá kiállva, a hold felé fordulva a következő versikét mondja: „ Falatka, falatka, szökjél pap seggére, süljön oda, följön oda’’ majd háromszor elköpködi a falatkát. Az árpa learatásakor a specialista egy felmelegített késsel há38 Az állatokat igen változatos módon óvják Ozsdolán az igézet és a tejelvitel ellen. Az istálló ajtajára feszületet szögeznek, melyhez gyakran szentelt barkát is tűznek. Az állatok fekvőhelye mellé burjánt tesznek igézés ellen. Ha a tehén tőgye bedagad, és tejet nem ad, úgy vélik, hogy valaki elvitte a hasznot. A rontó otthon, a saját tehenéből feji ki az ellopott tejet, „megéteti az ő tehenével". Ekkor a gazda vagy egy parasztspecialista rúddal/ faággal verni kezdi a küszöböt vagy az állatot, közben buzgón imádkozik. Addig-addig veri a küszöböt vagy a tehenet, míg meg nem jelenik az, aki elvitte a tejet: „s az az ember úgy ordított, azt mondják, hogy oda kellett menjen, odament aki elguruzsolta ”. Ha a rontó előkerül, megsimogattatják vele a tehenet és a teje visszatér. 39 Borbáth Vince tevékenységéről lásd a temetkezés fejezetben. 40 KISS József 1989. 102. 16
