Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A sokszínű erdélyi és az ozsdolai népi konyha (összegzés)
rom-négyfélét a levesekhez és metélteket a tésztaételekhez. A lisztet is a hűvös kamrában tárolták, zsákokban. A SOKSZÍNŰ ERDÉLYI ÉS AZ OZSDOLAI NÉPI KONYHA (ÖSSZEGZÉS) Az erdélyi magyar konyha sajátosságai Az elit és népi kultúrának nincs még egy olyan területe, mely fenntartás nélkül hagyományőrző és fenntartás nélkül befogadó lenne - ez a gasztronómiai kultúra. Hajó ételről van szó, akár ellenségeink szokásait is készek vagyunk átvenni és meghonosítani. A legrégebbi erdélyi szakácskönyvek és gasztronómiai leírások legkorábban a XVI-XVII. századi étkezési szokásokat idézik, a főúri asztalok étkeit és italait ismertetik. Az erdélyi konyha történetére vonatkozó legrégebbi összefüggő forrásunk Az erdélyi fejedelem udvari szakácskönyve a XVI. századból,93 Bornemisza Anna szakácskönyve 1680-ból már az új, nyugati ízlés megnyilvánulása. Ugyanis Készéi János, a fejedelmi udvar íródeákja egy 1604. évi kiadású német szakácskönyvet - Max Rumpolt: Ein new Kochbuch — fordított le magyarra, és Bornemisza Anna fejedelemasszonynak ajánlotta.94 A kolozsvári Szakácsmesterségek könyvecskéje című könyv Tótfalusi Kis Miklós nyomdájában jelent meg 1695-ben, mely egy korábbi mű bővített kiadása volt.95 A Tótfalusi-szakácskönyv liktáriumos Toldalékéinak a címe: „TOLDALÉK, melyben leíratnak egynéhány-féle nevezetesebb LIKTARIOMOK készítésének egy derék udvarból költ módjai”. Ez a „derék” erdélyi udvar nemigen lehetett más, mint Bornemisza Anna radnóti fejedelmi udvara.96 Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae azaz Erdélynek változása (1736) című munkájában külön fejezeteket szentel a régi magyar étkeknek és a fejedelem konyhájának.97 Ezek a szakácskönyvek és történeti leírások természetesen a főnemesi terített asztalokra engednek bepillantást, de az ételek egy része a nemesség alsóbb, szerényebb lehetőségekkel bíró rétegeinek az étkezési szokásait is jellemezte. Említésre méltó, hogy a székely nemesség fogalma nem értelmezhető a magyar vármegyék nemesi társadalmához hasonlóan. A közfelfogás általánosságban nemeseknek tartotta a székelyeket a középkor folyamán, mert szabad jogállásúak voltak. A főemberek és lófők osztálya volt azonos a magyarországi fő- és köznemesi osztályokkal. Míg a lófő a saját lován szállt hadba, a közszékelyek gyalogos szolgálatot teljesítettek. Az erdélyi fejedelem XVI. századi udvari szakácskönyve meggyőzően bizonyítja azt, hogy a korabeli fejedelmi konyha meglehetősen fejlett volt. A XVII. század második felétől azonban jelentős változások figyelhetők meg: a német főzésmód 93 RADVÁNSZKY Béla 1879. 37-50. 94 LAKÓ Elemér 1983. 95 KOVÁCS Sándor Iván 1988. 37. 96 LAKÓ Elemér 1983. 38. 97 APOR Péter 1987. 14-36. 81
