Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A hús
A XX. század közepéig román Szecseleán családban a tehéntejből aludttejet és vajat állítottak elő. A tejfölt is leszedték, és félretették a főzéshez, de sajtot vagy túrót tehéntejből nem készítettek. A tej elhasználódott, nem volt felesleg. Ha túróra volt szükség, a juhtúróért nyúltak. A tehéntej és a tejtermékek a mindennapi táplálkozás részét képezik. Hétköznapi reggelire tejet, ünnepnapokon tejes kávét fogyasztottak az emberek. Tejes, túrós puliszkát bármely étkezéskor fogyasztottak. Ehhez hasonlóan a főtt tésztákat is sajttal, túróval tették tartalmassá. A túróval gyakran ízesítették a rántottát is. A tej és tejtermékek a különféle sült tészták és sütemények alapanyagához váltak nélkülözhetetlenné. A lótej felhasználása Az ozsdolai emberek a lótejet is elfogyasztották - így emlékezett erre a román származású Boros Mária: Volt 15-20 birkánk, azt odaadták a bácsnak, aztán volt két nagy kanca, annak örökké csikaja volt, tetszik-e tudni, kancatejet is ittam... Becsületszavamra, de hogy az de finom! Leánka koromba ’ édesanyám adta. Édesapám elvolt a Kézdire a két kancával, s nagyon megfeszültek a tőggyik, s azt mondta, nem csaphassa ki a kiscsi- kókat, hogy szopjanak, kicsit meg kell fejjem. S olyan jámborok voltak, s megfejte őköt — s adott, hogy igyák belőle. Olyan finom édes teje volt... A HÚS43 A XX. század első felében a húsféleségek fogyasztása szigorú rend, beosztás alapján történt. A szegényparaszti családok asztalán csak jó esetben került vasárnap baromfihús az asztalra. A disznóvágás tartósított termékeit a nehéz szezonális földműves munkák idejére tartalékolták. A hétköznapok során legfeljebb egy-egy kisebb füstölt hús került a fuszulyka- vagy a pityókalevesbe. A XX. század második felének nehéz gazdasági körülményei miatt lényegében nem változtak a lehetőségek. A módos családokban fordult csak elő az, hogy az ünnepi levesből megmaradt főtt húsokból pástétomot készítettek. Felcser Erzsébet konyháján az 1950-es évektől volt szokás az, hogy a megmaradt leveshúsokat a zöldségekkel együtt ledarálták, tojást és fűszereket adtak hozzá. Az így összeállított keveréket egyben megsütötték palacsintasütőben, mindkét oldalán, vagy pedig fasír- tot készítettek belőle. Az ozsdolai magyarok húsételei között első helyen szerepel a paprikás és a to- kány. A magyar konyha jellemző ételei, a gulyás, a pörkölt és a paprikás eredetileg az alföldi pásztorok ételei voltak, melyek a paraszti és polgári konyhákba is bekerültek: a gulyás hétköznapi, a pörkölt és a paprikás pedig ünnepi ételként. A paprikás a fűszerpaprika elterjedésével vált közkedvelt étellé. A pörkölt és a paprikás íze és külleme igen hasonló, de az elkészítés módja különbözik. A paprikás technológiája zsíron dinsztelt, apróra vágott vöröshagyma alappal indul, majd a tűzről levéve hoz43 Az erdélyi húsételekről: BALÁZS Márton 1942. 135-139., BOGÁR Anikó 2007. 161-162., KÖVI Pál 1998, LOVAS KISS Antal 2004. 89-90., 105-108., NAGY Ödön 1996. 109-111. 34
