Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
Közkedvelt, régi és új keletű ozsdolai receptek
Ozsdolán a frissen gyúrt főtt tészta, a laska önálló ételként vagy második fogásként a hétköznapi táplálkozás része volt: mákos laska, diós laska, szilvás laska, túrós laska, morzsolt tészta, krumplinudle, galuska, barátfüle. A XX. század első felében a sült tészták és sütemények körébe máig az olyan hagyományos paraszti tésztafélék tartoztak, mint a kürtőskalács, a pánkó, a higpa- pacsinta, a kapros palacsinta jó túrósán, a csöröge, az almás bélés, a borvizes lepény, a kőre leppencs, a mákos lőnye. Igen kedvelték Ozsdolán a különféle ordás tésztákat, azaz a lágy, ricotta túróval ízesített különféle édes tésztákat és süteményeket. Az új keletű sütemények között népszerűvé váltak a piskóta alapú torták és aprósütemények, a linzertészták, a különféle gyorsan elkészíthető kavart tészták. A hagyományos paraszti háztartásokban az év folyamán különféle tartósítási eljárásokkal is gondoskodtak a család éves élelemszükségletéről. A gyümölcsöket megaszalták, a burjántea összetevőit szárították, lekvárt és dzsemet és befőttet készítettek. Pálinkát főztek, bort készítettek, s a mustot is tartósították, sört főztek. A különféle zöldségeket hűvös helyen tárolták, s konzervek formájában is tartósították: a vinette, azakuszka és a csiacsó télre való eltevése új keletű szokásnak számít. Nem maradhatott el a káposzta őszi savanyítása sem, de emellett csalamádét, maraturát, savanyított, töltött paprikát, savanyított gombát, zöld paradicsomot, paradicsompaprikát is készítettek. A XX-XXI. századi ozsdolai népi konyha őrzi a több évszázados múlttal rendelkező erdélyi ízeket, de sajátos ízlésének szűrőjén befogadja a különféle idegenből érkező hatásokat is. Az igen régi múltra visszatekintő ízlésbeli nemzeti sajátosságokat a magyarság és a románság is tovább hagyományozza, a vallási szokások étkezési előírásai azonban napjainkra már háttérbe szorultak. KÖZKEDVELT, RÉGI ÉS ÚJ KELETŰ OZSDOLAI RECEPTEK A néprajzi gyűjtőmunka során fontos szempontnak tartottam azt, hogy ne csak a hagyományos és új keletű ételek helyi magyar és román elnevezését jegyezzem fel, ne csak az ételek nevét örökítsem meg, hiszen az önmagában csak történetinyelvjárási adat. Ahhoz, hogy rekonstruálni lehessen az elfeledett vagy már csak kevesek által ismert ételeket, ízeket, elengedhetetlen a felhasznált alapanyagok arányait és az ételek elkészítésének technikáját is megörökíteni. Hiszen ugyanazon elnevezésű étel a különböző tájak népe asztalán más és más ízvilágot idéz fel, mivel azonos alapanyagokból az arányok és a technikák különbözősége alapján végtelen számú étel-variáció alkotható. S éppen az jellemzi egy-egy közösség kulináris ízlését, hogy a rendelkezésükre álló alapanyagokból milyen ízeket alkotnak, melyek azok az ételek, melyeket szeretnek, befogadnak vagy elutasítanak. Az itt szereplő ételek többsége ma is gyakorta asztalra kerül az ozsdolai magyar és román házaknál. Kisebb részüket az idős emberek mint régi kedves gasztronómiai élményeiket idézték fel számunkra, melyeket érdemes lehet ismét elkészíteni, felidézni. Nemcsak hagyományos paraszti ételek ezek, hiszen a XX. század közepéig a nagylányok eljártak városra cselédeskedni, s a tehetős paraszti vagy polgári háztartásokban számos olyan étel elkészítési módjával ismerkedhettek meg, melyeket hazatérve meghonosítottak saját családjuk körében. Az is gyakran előfordult, 94
