Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A sokszínű erdélyi és az ozsdolai népi konyha (összegzés)
román parasztság, román pásztorok, zsidó és örmény kereskedők, német és szász polgárok, román cigányság - kölcsönösen gazdagítják egymás kultúráját. Az erdélyi konyha gazdagságának, különlegességének az a titka, hogy igen bölcs belátással mindig felül tud emelkedni a gasztronómia divatjelenségein, vállalja önmagát, örökségeit, az ősök évszázados tapasztalatait. Az erdélyi konyha ízeinek egyedülálló világát, s mintegy varázsát az élteti, hogy nem szakadt el eredeti természeti környezetétől. Az erdő-mező fuszerszámaival gazdagított levesek, húsételek, a gombaételek, a hegyekben tartott állatok teje s a belőle készített tejtermékek íze egyedülálló és utánozhatatlan.122 Szőcs István szavaival: „Erdély földjének és a rajta élő népeknek sajátos egyéniségük van. Mint minden egyéniség, ez is végtelenül bonyolult, de értelmes, megindokolt együttese számtalan különböző, önmagában ellentétes tényezőnek is. Az erdélyi tájakon lakó népekben a történelem közös egyéniséget alakított ki, de közelről nézve ennek az egyéniségnek végtelenül változatos az arca tájegységenként, népcsoportonként, olykor még városrészekként is.”123 A magyar népi konyha sajátosságai Háromszék vármegyében Balázs Márton Adatok Háromszék vármegye néprajzához című könyvében külön fejezetet szentel a népi ételeknek, melynek adatait 1894-1905 között gyűjtötte.124 A XIX-XX. század fordulóján a Háromszék vármegyei székely nép leggyakrabban búza- de még inkább rozskenyeret fogyasztott. A nép legfőbb élelmiszeralapanyaga a pityóka és a törökbúzaliszt volt, hiszen a szűkös időkben kenyér helyett többnyire puliszkát fogyasztott. Ezeket követték fontossági sorrendben az igen tápláló hüvelyesek: a fuszulyka, a borsó és a lencse. A kerti vetemények (murok, petrezselyem, celler) és a gyümölcsök mellett pedig különösen jelentős volt a besavanyított hordós káposzta, a s káposztáié, melyet más ételekhez is felhasználtak. A tehéntej és a tejtermékek, valamint a juhtúró, a juhsajt és az ordafélék is fontos alapanyagok voltak. A húsfélék között a marha, a borjú, a disznó és a malac, a juh és a bárány, valamint a szárnyasok szerepeltek, melyekből a paraszti nép asztalára hetente egyszer, a módosabbaknál legfeljebb kétszer jutott. Füstölt disznóhúst és szalonnát gyakrabban fogyasztottak, mint friss húsféleségek. A Háromszék vármegyei székely falusi nép legáltalánosabb ételei Balázs Mártin adatgyűjtése alapján: Pityókaételek Pityóka kenyérbe, kalácsba, lepénybe pótlólag Gombolyagpityóka héjjában, vagy rántva, főzve, vagy sütve, csak sóval, vajjal is ahol lehet 122 UNGER Károly - KURUNCZI Margit 1999. 83. I23KÖVI Pál 1980. 14. 124 BALÁZS Márton 1942. 135-139. 89
