Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
Csemegék
Télen volt sült alma. Régen a ler mindig szolgálatban volt: vagy krumpli vagy alma sült benne. Esténként, ha megsült az alma, körülülte a család - emlékezett Felcser Erzsébet gyermekkorára. Kifúrtuk az alma közepit kanállal, egy kis cukrot tettünk bele, megsütöttük a tepsiben. De anélkül is csináltuk, hogy nem fúrtuk ki. Egészben. Télen esténként. A sütni való tök a régi időkben ritka csemege volt, Ozsdolán ez újabb keletű étel. A sütni való tököt hagyták, hogy megcsípje a dér, majd megsütötték. Téli estéken készült a kakas, azaz a pattogatott kukorica. Nyeles, fedeles edényben rázogatva pattogtatták a tűzhelyen.86 Az egészben főtt, zsenge esős kukorica is kedvelt csemege volt, különösen a kukoricahántóban kínálták: az emberek hántották a kukoricát és közben énekeltek vagy főtt kukoricát ettek. Az is előfordult, hogy a háziasszony a nagy tál aljára főtt, hajait törökbúzát helyezett, a tetejére pedig aszalt gyümölcs (körte, alma) került. Ezt főleg a tollfosztás végén kínálták, vagy pedig a rongyvágáskor, amikor a rongyszőnyegnek való régi ruhaneműt vagy egyéb textilneműt válogatta és darabolta együtt a szomszédság, a komák, a testvérek.87 Fia kaláka volt a háznál, gyakran főztek aszalt gyümölcsöt, melyhez puliszkát kínáltak. Vagy pedig főtt törökbuza meghíjolva került leggyakrabban az asztalra. Ez úgy készült, hogy először lúgot csináltak: egy fazékba vizet tettek, mikor felfőtt, levették, majd ha letisztult, leszűrték. Beletették a törökbuzát, ha felfőtt, a héja lejött. Ez volt az első főzés. Majd langyos vízbe tették, s kézzel vagy négyszer átsodorták, hogy lejöjjön a héja. Ha lejött, hideg vizet öntöttek rá, melyet kétszer-háromszor is lecseréltek, míg tiszta lett. Ezután következett a második főzés: a héjazott kukorica főzése. A leszűrt kukoricát egy tálba öntötték, és a tetejére a főtt aszalmányt tettek. Ezt evés előtt egy nappal kellett elkészíteni, hogy önmagában is még édesedjen a törökbuza. A törökbuzát répalével (cukorrépáié) is édesítették. A XX. század első felében már vásárból is hoztak haza csemegéket, főleg hanka-pogácsát, mely mézes pogácsa volt valamint mézeskalácsszívet. Miklós-napon, Mikuláskor diót, almát tettek a szülők a gyermekek csizmájába, vagy pedig Kézdivásárhelyről hoztak süvegcukrot, melyet édeskésre használták, de csemegéztek is belőle. Felcser Erzsébet, az egyik legmódosabb család leánya életében először akkor evett csokoládét, amikor a vőlegénye vitt neki ajándékba. A karácsonykor kántáló gyermekek diót és almát kaptak ajándékba. A karácsonyfára szaloncukor helyett egy-egy fél kockacukrot papírba csomagolva akasztottak fel a fára. A különféle gyümölcsökből készült kompotokat csemegeként is fogyasztották. Almából, körtéből, cseresznyéből, meggyből készült leggyakrabban. Noha a rebarbara nem gyümölcs, hanem a sóskafélék családjába tartozó zöldség, a levélnyeléből kompótot is főztek. 86 A bukovinai székelyek nagyhéten kezdték el a pattogatott kukorica készítését, egyesek nagypénteken csak ezt fogyasztották. Gabonarostában pattogtattak, amelynek drótból volt az alja. (BALASSA I. 1960.403.) 87 A főtt tejeskukorica, azaz a gyenge, főzésre alkalmas csöves kukorica a bukovinai székelyeknél is kedvelt volt, vas fazékban vagy üstben főzték. (BALASSA Iván 1960. 397.) A főtt, szemes kukorica náluk úgy készült, hogy hasábra vágott cukorrépát (nádmézcéklát) tettek bele, hogy jó édes legyen. (BALASSA Iván 1960. 398.) 71
