Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)

Sült tészták és sütemények

gyár úri konyha jóvoltából az erdélyi parasztok is megőrizték ennek a középkori eredetű sült tészta készítésének a technológiáját.85 A fonott kalácsot az édes, tejes kelt kalácstésztából, három fonatból formázták. A foszlós kalács tésztáját zsír, liszt, tojás, tej, élesztő, cukor hozzáadásával állították össze, s a sütőben megsütötték. Kemencebeli kalács a magyaroknál nem volt, de a románok a kemencében sütöttek kelt kalácsokat. Fonott kalácsot jeles ünnepi alkal­makkor, húsvétkor, vasárnapra a tejes kávéhoz fogyasztottak. Az almás tészta tejes kalácstésztából készült, melyet tepszi nagyságúra nyújtot­tak ki. Egy réteg tésztát behelyeztek a tepsibe, vajkupacokat helyeztek rá, majd erre került kétujjnyi vastagságban a reszelt alma, cukorral megszórva. Majd ismét ujjnyi vastagságú tésztát tettek rá, melyet cukorral szórtak meg, hogy a süléskor megperge- lődjön. A mai almás tészta receptje széles körben ismeretes a faluban, könnyen megje­gyezhető receptje is hozzájárult népszerűségéhez: 9 evőkanál olaj, 9 kanál cukor, 9 kanál tej, 2 tojás, 1 csomag sütőpor, egy csipet só kell hozzá és annyi liszt, amennyit felvesz. A hozzávalókat jól össze kell dolgozni, a lapittón újra gyúrni, s két cipót kell kialakítani belőle. Ezeket ki kell nyújtani a tepsi méretére, felgöngyölni a laskasirit- töre, és a tepsibe beletenni. Az első lapot meg kell szórni grízzel, erre kerül a kicsa­vart reszelt alma, cukrozva, fahéjjal ízesítve, majd a másik lapot is rá kell helyezni, a sütőben megsütni, s ha kihűlt, porcukorral megszórni. A göngyölt kalács a kelt bejgli ozsdolai megnevezése, melyet tehéntúrós, má­kos és diós töltelékkel sütnek. A mézes pogácsa liszt, fahaj, melasz, ivószóda (szódabikarbónát) felhasználá­sával készült. Pohárral vagy az ebédhordó fedelével szúrták ki, mintákat rajzoltak rá, sütés előtt pedig pamaccsal vagy vastag szörppel megsiritotta. Eladásra is készítet­ték: vitték Brassóba szekérrel. A rétes elnevezésű új keletű tészta nem egyezik meg a magyar nyelvterületen ismeretes, a legjobb minőségű réteslisztből, zsírral, tojással, vízzel meggyúrt és hártyavékonyra kinyújtott, töltelékkel töltött, feltekert tésztával. A tészta elnevezése a rétegesre való hajtogatásra utal. Finomliszt, olaj, tojás és langyos sós víz felhasz­nálásával könnyű tésztát gyúrnak, jól ki kell dolgozni, azaz kiverni a gyúródeszká­hoz. Kis cipókat formálnak belőle, egy kis ideig letakarva állni hagyják. Az egyes cipókat tepsi méretűre nyújtják ki, meglisztezik, majd rétegesre hajtják össze. A hosszú téglalap alakúra kinyújtott tésztának két szélső 1/3-ad részét a középső harmadára ráhajtják, majd a háromrétegű tésztát újra kinyújtják, majd ismét behajt­ják. A téglalap alakúra nyújtott tészta közepét x-alakban bevágják. Forró olajban, palacsintasütőben kisütik, és porcukorral meghintik. Ennek az ételnek egy további változata nem víz, hanem tej hozzáadásával ké­szül - a neve pedig rétes palacsinta. Liszt, tej, olaj, só hozzáadásával állítják össze a tésztát, melyből gombócokat formáznak, az egyes darabokat kisirittik, meglisztezik, négyfelé hajtják, újból kisirittik, majd a négyzet alakú tészta közepébe keresztet vágnak, és olajban kisütik. Ozsdolán régi almás tésztának nevezik a magyar köznyelvben ismert almás ré­tes tésztát. A rétes szót tehát ebben az értelmében még az idősek sem ismerik. 85 HOFFMANN Tamás 2001.283. 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom