Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A tea és a kávé - Levesek, mártások, főzelékek
található”. A hegy alatti völgyben, nem messze az említett borvíztől pedig sóskutat jelöl az 1949. esztendőben.56 Az ozsdolai falubeli kutak vize meszes, de jó. A borvizet a sütés-főzésnél is hasznosították. A híg palacsinta bot'vízzel nevű étel elkészítésénél nem tejet, hanem borvizet adtak a tésztához. Napjainkban az ozsdolaiak is főleg a boltban vásárolnak ásványvizet: elsősorban a bodokit, a kovásznait, a málnásit és a hargitait kedvelik. A TEA ÉS A KÁVÉ57 A víz mellett a tej és a burjántea volt az ozsdolai parasztság kedvelt mindennapi itala. A gyógynövények hatását a népi tapasztalat jól ismerte. Reggelente különféle szárított gyógynövényekből főztött burjánteát ittak. A legtöbbre a cickafar- kot értékelték, melynek számos kedvező hatását számon tartották. A hárs virágából csak keveset tettek e teakeverékbe, mivel úgy tapasztalták, hogy az nagyon izzaszt. Az ozsdolai parasztok hamar megkedvelték a kávét, de sokáig nem volt lehetőségük babkávéhoz jutni. Ezért aztán az 1920-as években kenyérből főztek maguknak kávét. A kenyér fekete, égett héját leverték, megdarálták, megfőzték - a sűrűje leülepedett, leszűrték, majd megcukrozták. Később cikóriakávét főztek, mely még az 1960-70-es években is közkedvelt volt. 1925-30 körül a módos ozsdolai parasztok összefogtak, és Fiúméból hozattak maguknak kávét, postai úton rendelték meg. Öt család fogott össze, összesen 5 kg kávét rendeltek, tehát minden családnak jutott 1 kg kávé. Takarékosságból azonban nemcsak szemes kávéból főzték kávéjukat, hanem a cikória közé 4-5 szem valódi kávét daráltak. A burjántea és a kávé napjainkban a mindennapi táplálkozás részét képezi. LEVESEK, MÁRTÁSOK, FŐZELÉKEK58 A XX. század folyamán az ozsdolai parasztok asztalán szinte mindennapos volt a leves. Az ünnepi alkalmakkor s vasárnaponként a magyarok asztalára húsleves került, a románoknál pedig a csorba volt a rangjelző leves étel - melyet a század közepétől a magyarok is átvettek. A majorságleves vagy az orjaleves volt a magyarok leggyakoribb húslevese, melyet édes levesnek neveztek a románok savanyú levesével, a csorbával szemben. A disznóvágás után előállított füstölt húsokat a hétköznapi fuszulyka- és pityókalevesbe tették - az ozsdolai szegény emberek leggyakrabban ezt a két levest fogyasztották, hús nélkül. A XX. század első felében mindennaposak voltak a reggelire főzött egyszerű, gyorsan elkészíthető levesek is: a morzsolt leves, a köményleves és a tej leves. Az egykori Háromszék vármegyében széles körben ismerték a pityókalevest, a bojtos tárkonyos pityókalevest, a köménylevest, a fokhagymás ciberét, a fuszulykale56 BÁNYAI János 1955. 103. 57 Az erdélyi gyógynövényekről és teafogyasztásról: TAR1SZNYÁS Márton 40^12. 58 Az erdélyi levesek, mártások, főzelékek ételcsoportjáról: BOGNÁR Anikó 2007. 157-160., E. KE- MÉNYFI Katinka 1970. 91,92, 94, 96-106., JANKÓ János 1993.98-79., KÓS Károly 200. 183, 187., KÖVI PÁL (szerk.) 1998, LOVAS KISS Antal 2004. 87, 89, 105, 106., NAGY Ödön 1996. 108-109., TANKÓ Gyula 1995. 84., TAR Ágnes é. n. 25-26. 47
