Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A kenyér
Az utolsó kenyér bevetéséhez igen régi eredetű, szokásjellegű cselekvés kapcsolódott: Mikor az utolsó kenyeret bevettük, egy kicsi lisztet vettünk utána - emlékezett Szekrény Berta. A helyi közvélekedés szerint a lisztet azért szórták utána, hogy a kenyér jól felnőjön, azaz szép magas legyen. Ez a szokás hiedelemjellegü cselekvés, mely eredetileg áldozati szokás volt, de eredeti jelentése mára már elhomályosult. A kenyerek bevetése után a kemence szájába tették be a cipókat, mert azok hamarabb kisültek: Cipót is sültek ekkor. Olyan volt, mint a kenyér, csak kicsiket csináltál. Olyan volt, mint a zsömle, csak nagyobb. Azt egy órára vettük is ki, s tördeltük fel. A kenyerek és a cipók bevetése után a gazdasszony rögtön hozzáfogott a teknő tisztításához, kivakarták a teknőt. A vakarák egy részét eltették kovásznak a következő kenyérsütéshez, a maradék tésztából pedig apró madárkákat formáztak, majd néhány perc alatt azok is kisültek: Kivakartuk a tekenőt, ugye elvettünk belőle, azt megtettük kovásznak. S a többit kisiritettük, s madarat csináltunk, úgy hittük, hogy madárka. Úgy örvendettünk, mikor mindegyikünknek egy-egy madárkát sütött édesanyánk. Kisititette, s esszefonta, mint a madárka, szénből tett szenet neki. Olyan érdekes volt, hogy... Igen, annak örültünk... A kenyérsütés két órát vett igénybe, de időközben - egy-másfél óra elteltével - meg kellett mozgatni a kenyereket a szénvonóval, hogyha egy kicsit összeértek, elváljanak egymástól, s az összeragadt részek is jól megsüljenek. Ha a kenyér megsült, lapáttal alányúltak és kivették. Ha nagyon égett volt a héja, akkor leverték a szenes réteget. Azt a kenyeret, amelyet legelőször akarták elfogyasztani, azt lekenték vízzel, de a többit nem volt szabad. A teknő tisztításához is sajátos hiedelem és szokás kapcsolódott: A tekenyőt nem szabadott úgy hagyni, hanem hamar vakarja ki, és állítsa fel, mert akkor a kenyerek nem jönnek fel. A gazdasszony teknőt rögtön elmosta, és kitette száradni. Ha a teknő megszáradt, sokan abba tették bele a kisült kenyereket. De egyes gazdasszonyok úgy tartották, hogy nem célszerű vízzel kimosni a teknőt, csak jól kikaparták belőle a tésztát, és megszárították. A házikenyér egy hétig elállt. Az egy kemencényi - nyolc darab — kenyér általában egy hétig volt eltartható. Ha meleg volt a nyár, inkább kevesebb kenyeret sütöttek egyszerre, de gyakrabban. Ozsdolán a nyári időszakban a kenyeret számos háznál nem a kamrában, hanem a pincében tárolták. Mert a pince nedves volt, s ott nem száradt meg a kenyér. Le volt takarva abrosszal. Mindenkinek volt pincéje a ház alatt. Máshol a kamrában tartották a tekenőben, letakarva. Egymás mellé felállítva tárolták így a kenyeret, s onnan hordták ki, míg elfogyott. Télen a frissen sült kenyeret az udvarról először a konyhába vitték, majd ha kihűlt, a kamrában helyezték el. Az új kenyeret a gazdasszony szegte meg, ekkor keresztet is vetettek az aljára késsel: Nem gondoltunk közben semmire, csak így szokás volt - emlékezett Tóth Mária. 28
