Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A kása
A kukorica megjelenése előtt más gabonafélékből főzték a középkori mindennapi táplálkozás alapját képező kása- és pépes ételeket. A szántóföldi vetésnél a XVIII. század második felétől váltotta fel a kukorica a kölest, mely a népi táplálkozásban is örököse lett. A kukorica megjelenése előtt a kásaétel kölesből készült a leggyakrabban.24 Kövi Pál az erdélyi szegény ember fő táplálékának a puliszkát tartja: „ha nem tejes vagy túrós puliszka, akkor a román olajjal és sózott vagy füstölt hallal ízesíti, a magyar, ha teheti, egy kis hagymát pörköl hozzá, vagy megpirítja, kirántja magát a puliszkát is” - majd megjegyzi, hogy az erdélyi magyar földműves még a II. világháború idején is főzött puliszkát árpalisztből, ami nem azonos az árpakásával.25 A puliszka úgy készült, hogy üstben vagy fazékban sós vizet forraltak, majd az átszitált törökbúza finomlisztet beleöntötték. Tizenöt-húsz percig kell főzni keverés nélkül, majd leveszik a tűzről, s ekkor lehet csak megkeverni, de akkor jó alaposan. Majd visszateszik a tűzre, egészen addig, míg néhány perc alatt átfö és rotyogni kezd. A lapittóra kiborított ételt egy vékony dróttal szeletelték, a románok cérnaszállal. Az ozsdolai parasztság körében a XX. század közepéig a puliszka a hétköznapokon még megőrizte a középkori alapétel jellegét, noha akkoriban a kelesztett kenyér már ugyancsak mindennapi étel lehetett - de a szegényparaszti nép s a pásztorok étkezési rendjében mégis gyakoribb volt, mint a kenyér. A magyar családokban az 1920-3 0-as években a leggyakoribb téli reggeli a puliszka volt, tejjel vagy túróval. Vagy pedig a főzővízhez tették hozzá a tejet. A túróval megrakott puliszkát gyakran felgöngyölték. De az is előfordult, hogy amikor a család a szénakaszáláskor kinn aludt az erdőn, reggelire juhtúrós puliszkával laktak jól, és vacsorára ugyancsak puliszkával, amihez a frissen szedett szamócát vagy málnát ették, megcukrozva vagy anélkül. Ebben az időben még árpadarából és rozsdarából is főztek puliszkát, melyhez tejet fogyasztottak. A pity ókás puliszka úgy készült, hogy előbb megfőzték a pityókát sós vízben, összetörték, majd hozzáadták a málélisztet, s addig kavarták, míg össze nem puhult. Az ilyen ételt már aludt tejjel vagy hagymatokánnyal fogyasztották. A törökbuzakása étel alapanyaga a sárga kása, azaz a kukoricadara, amit a savanyított káposzta levében főztek meg. Télen ezt a káposztalevet felvegyítetted vízzel, felfőtt. S a törökbuzalisztet kiszitáltad, megvolt a kásája, azt szépen beléhintetted, s az megfőtt. Majd olvasztottál szalonnát, jó darabosan megvágva, jó sok szalonnát bele. S amikor kitetted tányérba a káposztalé- kását, akkor evvel a tetejit megraktad. Hát, ez finom volt - emlékezett Szekrény Berta. A mákos puliszka is kedvelt étel. Hozzá az aszalt szilvát és körtét megfőzték, majd a puliszkát is megfőzték, felszeletelve tálba rakták, s cukros mákkal jól megszórták, majd az aszalt gyümölcsök levével meglocsolták - ezután rátettek egy újabb réteg szeletelt puliszkát, s ezt addig rétegezték, míg el nem fogyott a puliszka. Ma nincs aszalt gyümölcs, helyette a szilvalekvárt felvegyítik, és azzal locsolják meg. Hétköznapi és nagypénteki étel volt. 24KÓS Károly 2000. 179. 25 KÖVI Pál 1998. 16. 22
