Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A mindennapok és az ünnepi alkalmak táplálkozási rendje
A menyasszonyi kalács (cozonac pretit, cozonak mireasi) kerek, formában sült kalács volt, melyet a menyasszony fejére tették. A menyasszony kikérésekor, amikor a leány kilépett a házból, az ajtó előtt volt szokás eltörni azt a feje fölött. A fiatalság pedig igyekezett, hogy minél hamarább fogjon egy darabot belőle. Amikor a legény komolyan járt egy leányhoz (udvarolt), azt mondták, a kalácsból tegyen a kabátzse- bibe egy darabot, s vigye magával, akkor szerencséje lesz. Prezsmerján Mária lakodalmában, 1966-ban a következő ételsor képezte az ünnepi vacsorát: A vacsorára érkező vendégeknek előételeket tálaltak: az asztalon szalámi, gombóckák, azaz apró, kerek fasírt, maszlina (máslina), vagyis sózott olajbogyó13, disznyóföttsajtok voltak. Majd ezt követte a húsleves - nem csorba volt, az később lett általános. A sóba főtt, azaz a leveshús után következett a fékken (jleicá), a sültek. Ekkor még nem volt divatban a torta és a süteményfélék, hanem kelt kalácsot kínáltak a vacsora végén. Az 1950-es években pedig a lakodalom hajnalán tejbeká- sát kínáltak a násznépnek: mindenkinek egy-egy tányérral. A lakodalomban a kikéréshez kapcsolódott az a szokás, hogy amikor a vőlegény kikérte a menyasszonyt a házból, akkor a keresztszülők kalácsot tördeltek el a menyasszony feje fölött, s futták erőssen a leányok, hogy melyik kapjon el többet - mert úgy tartották, hogy amelyik lány abból a kalácsból eszik, az hamarosan férjhez fog menni. A lakodalmas menet élén a vőfély kulacsából (ploscá) borral kínálta a járókelőket. Temetés. A temetésre tálcán vitték ki a temetőbe a kolibát (koliva), melynek kínálása az ortodox temetési szokás elmaradhatatlan része. Ez az étel így készült az ozsdolai románoknál: megfőzték a búzát, ledarálták, darált diót, cukrot és rumot vagy rumesszenciát és vaníliát tettek hozzá, jól összedolgozták, tortaformát alakítottak ki belőle — egyesek kisebbet, mások nagyobbat formáztak —, a tetejére pedig keresztet raktak ki dióból vagy darált, megszitált kekszből, vagy más esetben kakaóporból szitálták a keresztet, s színes cukorkával díszítették. A temetésen részt vevők közül az kapott belőle, aki nem volt hivatalos a torba - a torban résztvevőknek pedig otthon kínálták. Ha a temetés böjti időszakban volt, a torban böjtös káposztát, zöldség- vagy fuszulykalevest tálaltak, nem lehetett egyéb. Máskor pedig rendesen laskaleves (édes leves) vagy peri§oará ciorbá (savanyúleves) volt húsgombócokkal. A magyar származású Szecseleán Virág anyósától tanulta meg a temetéskor szokásos tudnivalókat: Ezelőtt, amikor temettünk... az anyósom tanított meg arra, hogy csináljam meg neki, ami a halottaknak jár. Hogy amikor ő meghal, én meg tudjam csinálni. 20 kg lisztből preszkura nevű kerek tésztát kellett készíteni, azt meg kellett tanuljam, meg kellett csináljam neki. Kemény tésztának meg kellett gyúrni vízzel, liszt, víz, só - ennyi az egész. A kerek kalácsra két ágból font tésztát tettek kereszt alakban, s az így keletkezett negyedekbe ugyancsak tésztából kialakított díszeket helyeztek. Mikor megsült a kemencében, akkor cukros vízzel lekenni, hogy legyen szép fényes. Kemencében sült. Ma kalács van helyette. Ha meghalt valaki, akkor kilenc kicsi kalácsot is kellett sütni a háznál. A kis kalácsok különféle alakot formáztak: foarfece (olló), prinos, scara. Amikor a házhoz jött a pap, két tányér levet vagy káposztát kellett az asztalra odakészíteni, a pap imádkozott rajta, s azt 13 Az ünnepi étkezések előtt gyakran kínálják. 19
