Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A mindennapok és az ünnepi alkalmak táplálkozási rendje
főztek hozzá teát. Az is gyakori volt, hogy máiét, azaz puliszkát vacsoráztak, cukrozott málnával - a málnás puliszka a gyermekek kedvenc étele volt. A helyben szedett, különböző gombafajtákból is gyors és kiadós vacsorát tudtak előállítani: a riskót megsütötték a tepsiben vagy a parázsnál, sóval ízesítették. A keserűgombát ugyancsak tepsiben sütötték, méghozzá megturózva. A róskát rántották vagy pörköltöt főztek belőle. A disznó vágás napjának is megvolt a hagyományos étkezési rendje, ezeket a régi hagyományokat sokan ma is őrzik. Reggel, amikor megérkezett a disznóölő, a legelső a pálinka kellett legyen, majd ahol tehették, kávét is kínáltak. Azt is meg kell jegyezni, hogy kávéhoz a XX. század első felében csak a tehetősebbek jutottak. Ebédre általában a tokahúst sütik ki, de akkorra már sütnek hurkát és kolbászt is. A vacsora előtt pálinkát kínálnak. Az ozsdolaiak szerint a disznótoros vacsorán feltálalt agyas leves a legfinomabb étel, mert sok húsgombóccal készül, s az agy darabokban fő meg benne, a savanyú káposzta levével savanyítják. A levest a sült hús, hurka és kolbász követi, melyet kenyérrel és savanyúsággal fogyasztják. Ezután jön a borivás, j akkor elbeszélget az ember. A disznóvágás termékeiből a rokonoknak, jó ismerősöknek kóstolót küldtek, főleg hurkát és kolbászt — ez volt a disznyókőccség. A román családokban hasonló ételeket fogyasztottak ezen a napon. A disznó levágása előtt a hentesnek töltöttek egy pohár pálinkát, hol kettővel, aztán megint... Akkor azt mondták, hogy többet nem iszok most, majd... mert ugye józan fejjel kell dolgozni. A disznótoros ebédre húst sütöttek, annyit, hogy maradjon belőle vacsorára is. És egy nagy máié volt mellette, azaz kukoricadarából készült puliszka. A vacsorára csorba volt, agyas leves, ezt követték a sültek, de ahhoz már nem máiét, hanem kenyeret fogyasztottak savanyúsággal, s bort ittak hozzá. Az 1950 60-as években a Prezsmerján családban a disznótoros vacsorára káposztalevest főztek, melybe kockára vágott húst, murkot és kását valamint káposztalevet is tettek. Ezután következett a sült hurka és kolbász máiéval. Nem egy családnál a karácsony előtti böjti időszakban levágott disznó húsából nem csináltak vacsorát, hanem almalevest fogyasztottak. Az adventista családokban nagy gondot fordítanak az egészséges táplálkozásra. Mivel a Biblia is utal arra, hogy a sertéshús nem egészséges, ők sem fogyasztják - a húsételeik között a baromfi és a hal a leggyakoribb. Egyszerű alapanyagokból származó ételeket fogyasztanak, s nagy hangsúlyt helyeznek a rendszeres és mértékletes étkezésre. Alkoholtartalmú italt nem isznak: az ünnepi alkalmakkor friss vagy tartósított must kerül az asztalra. A teákat és a kávét azonban elfogyasztják. Az adventista háztartásokban disznóvágás helyett libavágás volt: az állat combját és mellét pácolással és füstöléssel tartósították, a füstölt libaszalonna a mellből készült. A hétköznapok során az étkezés vagy a házban, vagy a szabadban végzett munka helyszínén történt. A házban a család tagjai meghatározott rend szerint ülték körül az asztalt. A XX. század első felében a főhelyen, az ajtóval szemben a gazda, a családfő foglalt helyet. A családtagok a 6-8 személyes karospadon ültek. De a gazd13
