Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A mindennapok és az ünnepi alkalmak táplálkozási rendje
A MINDENNAPOK ÉS AZ ÜNNEPI ALKALMAK TÁPLÁLKOZÁSI RENDJE7 8 Hétköznapok A XX. század első felében már általános volt a napi háromszori étkezés, de egyes parasztcsaládok a téli időszakban kétszer étkeztek: ekkor a reggeli és az ebéd időpontja későbbre tolódott. A nyári és a téli időszakban egyaránt 7-8 óra között reggeliztek az emberek. A falu szegényparaszti magyar lakossága körében a leggyakoribb reggeli a tejbe aprított kenyér vagy a tejjel fogyasztott puliszka volt az év legtöbb napján. A rántott hagyma reggeli étel zsírban dinsztelt apróra vágott hagyma volt, melyet puliszkával vagy kenyérrel mártogatták. Ugyancsak mindennapos reggeli étel volt a főtt tojás kenyérrel és burjánteával. Szinte naponta fogyasztott étel volt a meleg tejbe aprított kenyér, szilvaízzel, burjánteával. Az 1920-30-as években a falu egyik legmódosabb parasztcsaládjában a téli reggeleken legtöbbnyire tejes és túrós puliszkát fogyasztottak. Az is előfordult, hogy a forralt tejet tányérokba merték, megcukrozták, és kenyeret aprítottak bele - vagyis kanalazva ették. Más esetben a forró tejbe kenyeret aprítottak, és még egy kanál szilvalekvárt is tettek bele. Ugyancsak általános reggeli étel volt a kenyér sajttal és burjánteával. Gyakorta főztek leveseket is reggelire: morzsolt levest, köménylevest és tejlevest. Jellegzetes nyárvégi reggeli volt a családban az általuk csak őszi ételnek nevezett étek: kacsazsíron hagymát dinszteltek, paprikát, paradicsomot aprítottak bele, majd felvert tojást kevertek hozzá, amit tojás helyett rizzsel is fogyasztottak. Ez a közismert magyar lecsó, de Ozsdolán ezt a szót nem ismerték. Ebben az adventista családban a heti ünnepnapon, szombaton fonott kalácsot ettek tejes kávéval. Az iskolába induló gyermekeknek tízórait csomagoltak: többnyire zsíros kenyeret és almát. A románok is hasonló ételeket ettek reggelire: legtöbbnyire túrós máiét, azaz túrós puliszkát* szalonnás tojásrántottát, tejes puliszkát, kenyeret szalonnával és hagymával, melyhez vizet ittak. A reggeli után gyakran ittak burjánteát, melyet csipke, cintória, egerfű és szádokfa, azaz hárs keverékéből főzték. A legszegényebbek asztalán azonban szinte mindennap csak túrós puliszka (mämäligä cucruzä) volt a reggeli. Az esztenán dolgozó pásztorok leggyakrabban túrós vagy az ordás máiét reggeliztek, s legtöbbször ebédre is azt fogyasztották. Az esztenán 4-5 juhász - egy bács és 3-4 pakulár - dolgozott, akik hetente egyszer jártak haza, ilyenkor vitték magukkal a kész sajtot, s hozták magukkal a szükséges élelmet. 7 Az erdélyi népi táplálkozás rendje kapcsán lásd: BALÁZS Lajos 1976., JANKÓ János 1993. 77., KÓS Károly 2000. 2. kötet, 185-188., LOVAS KISS Antal 2004. 94-98., RADOVAN István 1983. 56-65., ROMSICS Imre 1998. 273-390., ZAKARIÁS Erzsébet 2000. 111-122. 8 A máié itt nem a sült ételt, azaz öntött tésztát jelenti, hanem regionális értelemben használatos: puliszkát, vízben főtt kukoricalisztet, illetve darát. 11
