Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
Az élelmiszer-alapanyagok megtermelése és beszerzése
Az ozsdolaiak a következő gombafajtákat ismerték: keserűgomba, riskógomba vagy őszi riskó, laskagomba, födilaska, csiperkegomba, rókagomba, fenyőaljagom- ba, szegfűgomba, medvegomba, gébergomba, galambgomba, kenyérgomba, lópoco- gó vagy pöfeteggomba, őzlábgomba. A férfiak ősszel eljártak a havasokra laskagombát szedni. Ahol megsérült a fa, ott termett a laskagomba, mások tapasztalata szerint csak a bükkfacsutakon terem. Kidőlt, odvas farönkökön is lehetett találni. Hosszú rudakkal piszkálták le, egy ponyvát tettek alá. Két-három ember fogta a ponyvát, egy pedig lepiszkálta róla a gombát.6 A kenyérgombát nyersen is fogyasztották: ahogy leszakítottam, só nélkül. Olyan jó ize van... Utólag, mintha szomjas lenne az ember... Olyan száraz ízt ad a szájnak, de különben a tej csepeg belőle. Igen rendesen csepeg a tej belőle, nagyon finom... De én, ahányszor kaptam, én mindig megettem, hál’istennek, még itt vagyok- emlékezett Mátyás Ágoston. A kenyérgomba román megfelelője a píinea mielului, jelentése ’báránykenyér’- mivel a bárányok és a gyermekek is fogyasztották. A rókagomba főleg rántva jó. A keserűgomba sütve jó, túróval. A laskagomba krumplival ízletes, levesnek, savanyítva és pörköltnek. A galambgombát parázson vagy tepsiben sütötték meg. A riskógomba ugyancsak jó sülve, de savanyúságot is lehet készíteni belőle, tartósítva. A szegfűgomba pörköltnek alkalmas. A csiperke rántva és paprikásnak egyaránt ízletes. A vadkörtéből és a vadalmából ecetet csináltak. A vadsóskát is leszedték, a gyermekek nyersen ették, de a főzéshez is vittek haza belőle. Van a falu határában egy Fokhagymás nevű erdőrész, ahol sok vadon termő fokhagyma termett, melynek illata tavasszal a környéken jól érezhető volt. Az erdő-mező terméseit, virágait, lombját tea készítéséhez is rendszeresen ösz- szegyűjtötték: az áfonyagórét, málnagórét, a szeder levelét, a hársfa, a kamilla, a kakukkfű virágát, a csipkebogyót, mentalevelet, borsikabogyót, egérfarkfüvet, azaz cickafarkfüvet. A fenyő friss lombrügyét is leszedték, s cukorral szirupot főztek belőle: köhögés esetén és szívpanaszokra alkalmazták. Az erdei gyümölcsök egy részét lekvár vagy befőtt készítéséhez hasznosították: áfonyából, málnából, szamócából, somból, kökényből, szederből. Mogyorót, diót is lehetett az erdőben gyűjtögetni. A makkot, a bükkfa termését ínséges időkben szedték, megőrölték, s makkpogácsát sütöttek belőle, vagy pedig olajat préseltek belőle. Ezt a makkolajat használták fel a sütéshez-főzéshez. 6 A románok a következő gombákat tartják számon: roci ’rókagomba’, lepton ’keserűgomba’, riíjcoi ’riskógomba’, burefi negri ’laskagomba’, gebe ’gébergomba’, porumbei ’galambgomba’, píinea mielului ’kenyérgomba’, cuperci ’csiprke’. 10
