Bárth János: Erdély római katolikusai a XVIII. század közepén - Libelli Transsilvanici 4. (Kecskemét, 2008)
Bevezető - Források, forráskritikai megjegyzések
Mindkét táblázatsor vonalazott rovatolással, áttekinthető, gondos írással készült. Ennek ellenére előfordul bennük elírás, íráshiba. Az 1761. évi összeírás tisztázója pl. Belső-Szolnok megye latin nevében tévedésből interior helyett inferiort írt. A két összeírás készítése között csak egy esztendő telt el. Ennek ellenére jelentős különbségek mutatkoznak az adatgyűjtés és az adatfeldolgozás szempontjai tekintetében. Mintha a püspöki kancellária éppen kísérletezett volna, hogy mely adatok és az adatok milyen csoportosítása szolgálja leginkább az egyházmegye kormányzását. Mindkét összeírás kitér, bár nem egyforma hangsúllyal, a következő témákra: a plébánia neve; a filiák száma; a katolikus templomok, kápolnák, imaházak száma; a katolikus iskolák száma, jellege; a plébánia területén élő katolikusok száma; az 1761., illetve 1762. évi keresztelések, esketések, temetések, „megtérések” száma; a plébánia területén élő apostaták, a katolikus hitet elhagyók száma; a plébánia területén élő „akatolikusok”, vagyis protestánsok, görögkeletiek jellege, száma; a plébános neve, illetve a plébánián szolgálatot teljesítő szerzetesrend fajtája, a szerzetesi szolgálat mértéke; a plébánia jövedelme. A legnagyobb különbség a két összeírás között a templomok, kápolnák, valamint a katolikus hívek számszerű bemutatása tekintetében mutatkozik. Az 1761. évi összeírás a „Templa vei Oratoria” rovatban viszonylag sok információt rögzít a templomokról és a kápolnákról. Például néhány esetben feltünteti, ha a templom filiának számító faluban áll. Hangsúlyozza a templom parochiális, vagy szerzetesi jellegét. Jelzi, ha a kápolna szervezeti (vár, rezidencia), vagy topográfiai (hegy, erdő) értelemben különleges helyen áll. Ezzel szemben az 1762. évi összeírás „Templa et oratoria publica” rovatában csak egy keveset mondó szám került. Következésképp, természetes, hogy mostani feldolgozásom templomokról, nyilvános kápolnákról szóló részében az 1761. évi összeírás adatait szerepeltetem. Az 1761. évi számbavétel viszonylag egyszerűen intézi el a katolikus népesség számát. Csak a „majorennes” és a „minorennes” fogalmakat használja. Fejléce viszont, az 1762. évi számbavétellel ellentétben, közli, hogy az összeíró mit értett a „nagyobb” és a „kisebb” megkülönböztetésen. A 12. életév betöltését tekintette választó időpontnak. „Majorennes” alatt a 12 éven felülieket tekintette. Az összeíró a felnőttek és a gyermekek számát nem összesítette. Ezt a műveletet a táblázatos közlés előkészítéseként e sorok írója végezte el. Az 1762. évi összeírás komplikáltabban, részletezőbben tükrözi a katolikusok számát. Plébániánként közli az összesített lélekszámot. A híveket négy rovatban szerepelteti, mégpedig a felnőtt férfiak, a fiúgyermekek, a felnőtt nők és a leánygyermekek rovatában. Az összeíró nem tért ki a „majorennes mares”, a „minorennes mares”, a „majorennes feminae”, a „minorennes feminae” fogalmak kritériumára, de feltételezhető, hogy az előző évben alkalmazott 12 évet tekintette megkülönböztető korhatárnak. Sajnálatos, hogy az 1761. évi és az 1762. évi lélekszám-adatok némely helység esetében jelentősen eltérnek egymástól. A számba jöhető források alapján ezeknek az eltéréseknek az oka nem állapítható meg. Gyanítható azonban, hogy az adatszolgáltató papok feladatértelmezési különbözőségei húzódnak meg a számottevő lélekszám-különbségek mögött. Mindkét összeírásra áll, hogy legegyszerűbb, legegyértelműbbnek látszó rovataik is tartalmaznak némi buktatókat a kutató számára. Itt van mindjárt a Parochia rovat, amely a plébániák, a helyi egyházszervezeti egységek, erdélyiesen szólva a „megyék” nevét tartalmazza. Már azért is nagy érték a plébániák 1761. évi és 1762. évi listája, mert bizonyítja egy-egy „megye” létezését. Azt is mondhatnánk, bizonyítja a „már létezést” és a „még létezést”. Utóbbira sajnos akad példa. Olyan plébániákat is 6
