Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
A berekeresztúri egyházközség
A BEREKERESZTÚRI EGYHÁZKÖZSÉG A régies erdélyi magyar szóhasználat egyaránt a megye szóval illette a római katolikus és a református egyházközséget is. Bárth János erdélyi levéltári, irattári kutatásai alapján valószínűsíti, hogy a „megye”-ként emlegetett egyázközségi szervezet a Székelyföldön a különböző felekezetek reformáció előtti időkre visszanyúló közös hozadéka.3 A protestáns egyházközségek vezetősége egyházi és világi személyekből tevődik össze. Az intézményt a reformátusok általában presbitériumnak nevezik, de számos korábbi és tájanként változó elnevezése ismert, mint például egyháztanács, egyházi elöljáróság, konzisztórium, megyeszék, domesticum, megye. Világi egyháztagjai a presbiterek (conjurators), elöljárók, esküdtek, megye hütessei. Vezetője az egyházközség lelkésze és a presbiterek sorából kikerülő kurátor, gondnok, megyebíró, eklézsia bírája, illetőleg a főgondnok vagy főkurátor4 A presbitériumok döntő befolyással bírtak az egyházközségek belső életére. Szabályozták a helyi vallási és egyházi szokásokat, felügyeltek az egyházfegyelemre. Az egyház anyagi ügyeit intézték, majd bekapcsolódtak az iskolák ellenőrzésébe is.5 Az erdélyi Berekeresztúr (Bára) település a történeti Marosszékhez tartozott és a Kis-Nyárád mentén, a Bekecs hegység lábánál elterülő völgykatlanban helyezkedik el. A XXI. század elején Nyárádszereda felől Székelyberén átkelve közelíthető meg. Orbán Balázs a XIX. század második felében Kendőből Bérén keresztül érkezett a településre. Már messziről feltűnt neki a hosszú völgyhajlat egyetlen kiemelkedő pontja, a „cukorsüveg” alakú domb, melyen a falu nagy időket megélt temploma ékeskedik még napjainkban is. „ Ott büszkélkedik az magas tornyával, mint a múltnak felkiáltó-jele, mint az istenimádás fenkölt eszméjének égre törő megtestesülése, mint századok romboló hatalmával daczoló emlékoszlop, úgy tekint le onnan a magasból tiszteletet parancsoló komoly magasztossággal. ’’ — írta Orbán monográfiájában.6 A Marosi református egyházmegye - melyhez Berekeresztúr tartozik - az erdélyi kerületben a székelyföldi evangélikus egyházmegye utódaként 1641-ig magában foglalta a görgényi egyházmegyét is. Akkoriban 53, míg a XVIII. században 56 egyházközsége volt, a XIX. században pedig 63 anyaegyház alkotta.7 A reformációt követően Erdélyben kevés olyan egyházközség volt, amely egyetlen politikai községet foglalt volna magában. Több falunak volt közös temploma, és együtt tartották a papot is. Dávid György sorait idézve: „a templommal biró falu elneveztetett »mater ecclesia«-nak, a többi falvak pedig lettek a filiák, »fdialis ecclesiak«. Az anyaegyházközség azután a filiákkal együtt »megyé«-nek neveztetett, mintegy megkülönböztetésül a politikai községtől. ” 8 3 BÁRTH János 2003.212. 4 KOSA László 1990. 456-457. 5 KOSA László 1990.458. 6 ORBÁN Balázs IV. 1870. 75. 7 ZOVÁNYI Jenő 1977. 390. A Marosi egyházmegyéről bővebben: JUHÁSZ István 1947. 19-30. 8 DÁVID György 1931. 19. 8
