Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Kutatási indíttatások, a kutatás menete és a források
KUTATÁSI INDÍTTATÁSOK, A KUTATÁS MENETE ÉS A FORRÁSOK Tanulmányomban a berekeresztúri református egyházközség XVI-XIX. századi szervezetét, működését vizsgálom. A téma kutatása azért érdemel figyelmet, mert mind a magyarországi és mind az erdélyi református egyházközségek felépítéséről, működéséről kevés feldolgozás született. Az egyes egyházközségek életéről szóló írások is inkább egyháztörténeti művek, az intézmény szervezeti felépítése, működése, táji különbözősége még nincs alaposan feltárva.1 A kutatásra szánt településként azért Berekeresztúrra esett a választás, mert ez a falu feleségem apai őseinek kibocsátó települése és a vizsgált időpontban központi egyházközsége volt a környező faluknak.2 Az első kutatóútra feleségem is elkísért 2005 nyarán (augusztus 8-20.). Szállásadónk Nagy László volt, párom apai nagyapjának nyolcvanas éveiben járó testvére. Laci bácsi megérkezésünkkor bevezetett bennünket az „első ház”-nak nevezett tisztaszobába és a sarokban lévő ágy végekre mutatott, mondván azokat kellene kiemelni. Ágydeszkákat a fás kamrából hoztunk be, majd előkerült egy surgyé, vagyis szalmazsák is, amit már csak meg kellett tölteni. Szalma híján szénát a szomszéd csűrjéből kaptunk. Néhány napot hősiesen végigaludtunk az összetákolt ágyon, dacolva a kis fekete rovarok embert nem kímélő csípéseivel. Mikor azonban már a diófalevél sem nyújtott védelmet számunkra, az udvaron húztuk fel sátrunkat. A falusi református lelkipásztor, Szász János szívélyesen állt rendelkezésünkre, így a két hét alatt sikerült áttanulmányozni a parókia irattárában lévő presbiteri jegyzőkönyvek, körlevelek jegyzőkönyvét, hitelkönyvek témánkat érintő bejegyzéseit. A következő rövid erdélyi tartózkodásom alatt (2006. június 2-5.) az Erdélyi Református Egyházkerület Marosvásárhelyi Vidéki Gyűjtőlevéltárába mentem el Marosvásárhelyen, ahol Berekméri Róbert levéltáros, történész segített az iratok előkészítésében és biztosította, hogy még a pünkösd hétfőt is kutatással tölthessem. Az intézményben elsősorban szálas egyházközségi iratokat, az egyházközségi gondnokok számadásait és vizitációs jegyzőkönyveket tanulmányoztam. Szász Jánosnak és Berekméri Róbertnek itt mondok köszönetét a kutatómunkában nyújtott segítségükért. 2006. október 26-30. között három napot a Kolozsvári Állami Levéltárban töltöttem, ahol néhány berekeresztúri földbirtokos család fennmaradt iratanyagát tanulmányoztam. Az összegyűjtött anyag feldolgozása alatt 2007 tavaszán (március 27-28.) kiegészítő adatgyűjtést folytattam a marosvásárhelyi református levéltárban, amit helyszíni adatpontosítás (Berekeresztúr, 2007. március 29.) is követett. Az előmunkálatok után már csak a feldolgozás várt rám, amit a nyár folyamán a bajai múzeumban és szeremlei otthonomban végeztem. 1A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány kutatót, akik foglalkoztak a témával: JÁVOR Katalin 1971.; BALÁZS KOVÁCS Sándor 1980., 1994.; KOSA László 1990., 1993., 2003.; BARABÁS László 1995.; SÁNDOR Attila 1995.; SZŐCSNÉ GAZDA Enikő 2001.; MADAR Ilona 2002.; TÓTH Boglárka 2002.; TRENCSÉNYINÉ TÓTH Edina 2007. 221-231. További bőséges irodalom: SZILÁGYI Miklós 1999. 2 A berekeresztúri egyházközségről röviden ír: LÉSTYÁN Ferenc 2000. I. 385. A településről ORBÁN Balázs 1870. IV. 75-77. legújabban: SEPSISZÉK1 NAGY Balázs 284-285. 5
