Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)

Függelék

eadem Berekeresztúr in perpetuam memóriám factae et communi consensu appro- batae.

Mi, Vágási György marosszéki esperestnek vicáriussa és Berekeresztúr megyéjének praedicátora, vajai János Deák, Marosszékben vicekapitány, Kosa Mihály Berekeresztúrról, Só Mihály, Szabadi Tamás, Gyergyai Ambrus Béréből, Tamás Deák György, Szőke Péter, Búzás János Mogyorósról, Domokos György, Kováts Máthé, Kováts Lőrinc Selyéből, nagyobb Tsont Péter, Tsont Mihály, Kendei Mihály Kendőből, Nagy Szabó János, Siklódi Gáspár Márkodból, Májai Péter, Simon István, Nagy János Májából:

Adjuk emlékezetére mindeneknek, akiknek illik, az mi jelen való levelünknek rendiben, hogy noha ennek előtte való időkben is a mi eleinknek jó szokása szerint igyekeztünk a mi egyházi gyülekezetünket jó rendtartással viselni és igazgatni, mindazáltal, holott mind az mi egyenetlenségünk miatt, s mind pedig országunknak közönséges háborúja miatt, a rendtartással tapasztaltunk nagy sok fogyatkozásokat:

Annak okáért kiváltképpen az mi mostani praedikátorunknak, Vágási Györgynek köztünk való jó vigyázásából és intéséből, emellett a mi magunk jó indulatjából is, egész megyéül közönséges akaratból rendeltünk és végeztünk ilyen megálló és felbomolhatatlan végezéseket:

1- mo. Miérthogy az jó magaviselő, jámbor igaz tanítótól vészen épületet, és hogy anélkül egy keresztény megye-nép is sohult nem lehet: annak okáért a praedikátor fogadása forogjon oly bizonyos személyeken, kik a tanító rendet mind tudományokban, mind erkölcsökben meg tudják ítélni és ismerni. Mindazáltal a megfogadás mindenkoron az egész megye hírével és jóakaratjából lehessen. De hogy egy vagy két személy oly ő magától felindulván, praedikátort híjjon, biztasson és fogadjon, és arra való tekintetre nézve az előbbit megutálja, azt a megye, sem a jó szokás meg nem engedi; hanem hajó okkal akar cselekedni, úgy hogy a megyének nagyobb része véle egyetértene, quia major pars semper vincit minorem.

2- do. Scolamestert penig a megye fizetésére, ugyan megye akaratjából pro arbitrio suo fogadjon a praedikátor, de olyat, akit a megye is szeressen.

3- tio. Az egyházi szolgáknak rendeltetett bérek eleitől fogván való törvény és szokás szerint ezután is megtartatik az elébbi mód szerint. Ha pedig az egyházi szolga többet kívánna a szokott bérnél, tehát ha megérdemli, a szolgálathoz képest az a megye jóakaratján váljék, mennyivel jobbítsa fizetését; az mesternek hasonlatosképpen.

4- to. A bérnek, búzának, zabnak megadásában a megye a régi szokás szerint tégyen egy bizonyos napot, alkalmatos időben. És megye bírsága alatt, valakinek vetése lészen, vagy sok, vagy kevés, a bért ő maga megvigye vagy megküldje, hogy azzal a megye végezése és jó rendbetartása fel ne bomoljon. Ha ki penig meg nem vinné a bizonyos napra, és amia kárt valanna az egyházi szolga eső miatt, azt tehát, ha valami kárt vall, megbecsülvén az egyházfiak, tartozzék megfizetni az engedetlen ember, ugyan a megye büntetésével egyetemben. Annak megtakarításakor penig egy bizonyos személyt állasson a megye elő, ki megítélje az adománt, elvihető-é, nem-é. Mindezekre kiváltképpen az esküdt egyházfiai gondot viseljenek a bírákkal együtt. Ha kinek pedig vetése nincsen, tehát Szent Márton-napig tartozzék minden okvetlen megelégíteni az egyházi szolgát, valamivel megelégítheti egy házas ember bériről;

69