Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Az egyházközség ingó és ingatlan javai
1868. március 27-én a megye jegyzője, Veress József a papi és mesteri jövedelmek kimutatásának kidolgozásáért járó négy osztrák forintot, visszaajándékozta a megyének „vallása iránti buzgalomból"?2^ 1877 tavaszán az „Erdélyi Helvét hitvallású Egyházkerületi állandó Igazgató tanáts" utalt a tanítói ház építésére 50 forintot.223 224 A juhtartó gazdaság több alkalommal nyújott anyagi támogatást az eklézsiának. 1874 májusában a presbiteri jegyzőkönyvben feljegyezték, hogy a „juhtarto gazdaság a' So túróból több évekről össze gyűlt mennyiségből a ’ szükséges költségektől fenn maradt 30 frtot o. e. által ajándékozta az Ecclésia szabad rendelkezése alá oly megjegyzéssel hogy a’ romladozott mesteri ház fel építtésére fordíttassék minden egyéb szükségek kirekesztése feltételek alatt — mely ajánlatot elfogadván szíves és külön köszönetét nyilváníttya a ’ presbitérium a ’ juhos gazdaság ebéli keresztyéni szívességekért... ”225 1876. május 25-én az új mesteri ház újbóli felépítésére ajándékozott 30 forintot a berekeresztúri Juhos gazdaság”.226 227 1877 februárjában pedig György József fizetett be Kosa Antal megyebírónak öt osztrák forintot „ a ’juhokpénzéből" ?21 Mások különféle természetbeni juttatásokkal gyarapították az egyházközség vagyonát. A halálos ágyán fekvő Nagy Péter 1633. június 14-én egyháza iránti hűségből 1 hold földet hagyott a berekeresztúri református eklézsiára, „melly föld vagyon a’ Rakottyásba[n] a’ felső határbajn] az utón fellyül, melynek szomszédgya ugyan B. Kereszturbjan] lakó Vas Antal földe, aló! Deák Thamás földe",228 Magyarosi Kacsó Mihály és felesége Tőkés Kata 1774-ben „lakó Jószágán kívül lévő Kertinek közepe táján egy fekete Portzogos Tseresnye fát, melynek is a ’ haszna esztendőnkint légyen a’ Mater Ekklabeli Papé és Mesteré" azzal a feltétellel, hogy a termés kétharmad részét kapja meg a lelkész, egyharmadát pedig a tanító.229 1858 áprilisában Kosa János hű református felajánlotta a berekeresztúri eklézsiának, hogy amíg „Isten ő felsége élteti", és saját művelésű szőllőjén elegendő termést ad, minden év karácsonyán az úr asztalára szükséges bort ajándékba adja.230 Munkájával támogatta az egyházat a béréi Szabadi István vice megyebíró, aki 1861 májusában önként vállalta a templomtornyon a zsindely kijavítását. A veszélyes munkáért az ekklézsia 10 pengő jutalmat ígért, amit az almegyebíró visszautasított.231 Berekeresztúri Kosa Zsigmond az 1 hold 365 Dől nagyságú lódángi földjét hagyta örökségül református egyházának.232 A berekeresztúri egyházközségnek sürgős esetben készpénzes bevétele mindig az egyházi gabonából származott. Amint az egyházközség ládájában őrzött pénzösz223 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 32. p. 224 BEKEPI. Jkv. 1809-1885. 6. p„ 1877. március 25. 225 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 62-63. p„ 1874. május 6. 22(1 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 73. p.; BEKEPI. Jkv. 1809-1885. 6. p. 227 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 76. p„ 1877. február ó. 228 EREMVIGY. Matr. 100. p. 22'J BEKEPI. Jkv. 1751-1828. 6-7. p. 230 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 4. p., 1858, április 7. 231 BEKEPI. Jkv. 1809-1885. 5. p. 232 BEKEPI. Jkv. 1809-1885. 6. p. 50
