Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Az egyházközség ingó és ingatlan javai
6-án, hogy „a’ Templom torony vakolás meszelés ideje alatt semmi pálinka adás ne történjen a’ megyebeliek részére. ” 127 A megyebíró 1878-as számadásában feltüntette, hogy a papi ház meszelésére két véka mészért 1 forintot költött.128 129 A meszelést az egyház tulajdonában lévő eszközökkel végezték, ezt bizonyítja egy jegyzőkönyvi bejegyzés: „az egyház épületei meg meszelésére a’ megye biro vegyen 2. darab meszelő ecseteit. ” 121 Harangok, „harangülések” A Marosvásárhelyen őrzött régi „matriculá”-ból tudjuk, hogy a XVII. század elején két harang volt a keresztúri templomban, ugyanis feljegyezték, hogy: „ Vagyon a' Bere Keresztúri Eccl[esi]ab[an] a’ Toronyban 2. harang. ” A kötet a reformáció előtti katolikus időkbe repít vissza minket, ugyanis nemcsak az anyaegyházközség harangjait, hanem a filiák kápolnáiban található harangokat is megemlítette. Miszerint: ,, Májában vagyon egy kápolna abban vagyon egy harang” „ Márkodban vagyon egy kápolna abban vagyon egy harang” „ Kendőb[en]is vagyon egy harang mint egy flór. 10, falu számára való ” „ Mogyoróson vagyon egy kápolna, melyben vagyon egy harang” „ Berébenis vagyon egy kis harang mint egy flór. 28. " 130 A harangok a mindennapi használat során időnként némi reparációra szorultak. Tengelyeik elkophattak, palástjuk elrepedhetett. 1858. december 3-án rögzítették a presbiteri jegyzőkönyvbe, hogy „Köz megye gyűlésében fogadtatott meg Béréi Sóó Sigmond a’ nagy harang tengelyinek vassal mutteresen léendő megkötésire, ígérvén a’ N[eme]s Ekkl[ézsi]a ö kegyelminek munkájáért 8. nyoltz pengőflrt, két kupa pálinkát és midőn dolgozik minden napra egy segítséget továbbá azt is ígérék, hogy holmi aprólékos megye dolgából a: 1859-ik évben kikerülik. ” 131 132 1862. február 1-jén az egyházközségi gyűlésen felmerült, hogy a templomtorony ablakaira a megye készíttessen zsalugátert, ami megvédi a harangüléseket, azaz a harangtartó faszerkezetet a további rothadástól. A munkára Vas György asztalos mester ajánlkozott, és vállalta, hogy minden „materiálékot” megvásárol, a rámákat „silip deszkákból” elkészíti, és zöld színűre meg is festi. A munkát a „maga kosztján” 25 osztrák forintért és két véka búzáért elvállalta.102 Az asztalos a nyár közepére szemrevételezés céljából bemutatta a presbitériumnak a zsalugátereket. A végtermék megtekintése során kiderült, hogy a rámák a kötlevél szerint nem zsilip deszkákból készültek, és nem elég erősek, ezért a mester mind a külső, mind a belső felüket erősítse meg ráenyvezett deszkákkal. Mivel a rámák külső íve nem érte az ablak ív alakú párkányzatát, ezért a presbitérium kötelezte az asztalost: alakítson minden rámán annyit, hogy azok szélességre és magasságra hézag nélkül felvegyék az ablakok íves formáját. A belső rámák 127 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 97. p. 128 EREMV1GY. Ek. ir. 1879. március 5. 129 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 115. p„ 1885. március 28. 1311 EREMVIGY. Matr. 221-222. p. 131 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 4. p. 132 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 8. p. 33
