Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Az egyházközség ingó és ingatlan javai
Templombelső 1879 októberére a templom belseje több helyen meggyengült, melyet vakolással, meszeléssel kellett javítani. Mivel a megye ládájában lévő pénzösszegből az adót és egyéb költségeket kellett fedezni, ezért a presbitérium úgy határozott, hogy a megye erdejéből a Pásztor irtása nevű helyen termeljenek ki a tervezett költségeknek megfelelő értékű fát, és azt árverezzék el. Ezután a következő döntés született: „ Határoztatott a ’ presbiterekkel együtt az egész megye tagjai mennyen ki a ’ hely színére, és tegyenek egy szemlét hogy mekora helyen telnék ki a' fedezetre meg kívántato összeg kimenvén a’ régi birtoklásba lévő 100 13 öl helyen lévő erdő fái adódjék el mit is a ’ vidéki Egyházmegyei Consistoriumhoz mentői hamarébb felterjeszteni a’ Megye bírónak meg hagyatik — az Egyház megyei tanátshoz a’ felterjesztés meg készíttéséhez az illető elnök és Jegyző ajtyánkfija felkéretnek és felhatal- maztatnak. ” 122 A következő esztendő tavaszán a templomjavítási munkálatok elvégzésére Parajdon, illetve Mikházán lakó hozzáértő mesteremberek felkereséséről döntöttek. A szóba jöhető kőmíveseket előre értesítették, hogy áldozó csütörtökre jelenjenek meg.123 A mesterszemle után, a presbitérium 1880 májusában a meszelésre, vakolásra a mikházi Simon Mihályt és Böjthe László kőműveseket fogadta meg. Fizetésként ígért nekik a templom párkányig, kívül-belül történő vakolási és meszelési munkálatokért készpénzben 35 forintot. Ezt egészítette ki természetbeni juttatásként 12 liter pálinka, élelemként kenyér a „megyétől”, leves naponta háromszor a „megyebeliektől”. A mesteremberek mellé a kellő számú napszámost a megye állította elő.124 A mesterek a munkára két szekér meszet és harminc szekér fövenyi, tehát homokot rendeltek. A mész fuvarozását a nyár elején két falubeli vállalta. Májai Péter 21 véka, Kosa Antal pedig 24 véka meszet hozott, tehát összesen 45 vékát, vékáját 60 krajcárért szállítva. A homokszállítást úgy oldották meg, hogy minden marhás gazdának 8 véka „mosott fövényét” kellett hozni pünkösd csonka hetében. Aki a fuvarnak nem tett eleget, azok kontójára a megyebíró fogadott fuvarost, a kontó „falus bírák” általi behajtása mellett.125 Az 1880. június 1-jén megtartott egyházközségi gyűlésen leszögezte a presbi- térum, hogy a templommeszelésre kirendelt, de meg nem jelent egyháztagok, a mesterek többletmunkájának kárpótlására 1 forintot fizessenek, emellett az elmulasztott munkát kötelesek bepótolni. Az ételhordásban hátralékosok büntetését 30 krajcárban állapították meg.126 A falusi emberek életében az alkoholfogyasztásnak gyakorlati célja is volt, mégpedig az, hogy serkentette a munkát. Ezért is olvassuk minden munkálkodással kapcsolatos jegyzőkönyvi bejegyzésnél a pálinka jelenlétét. Talán a magasban zajló munka egyébként is veszélyessége miatt döntött úgy az egyházközség 1880. június 122 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 93. p., 1879. október 24. 123 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 95-96. p., 1880. május 2. 124 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 96. p., 1880. május 2. 125 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 96. p., 1880. május 9. 126 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 97. p., 1880. június 1. 32
