Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Az egyházközség irányítói, tisztségviselői
Feladatai közé tartozott: ,,a’ rendes vasárnapi, sátoros s’ más innepekenni, úgy a’ halottaknak való harangozást, orgona húzást pontoson teljesíteni, nemkülömben a ’ Tisztelt Egyházi Elöljáróktól botsátott körleveleket a’ szomszéd megyékben elvinni v[agy] küldeni”. Szolgálatáért ígért neki a megye 4 forintot, és 20 krajcárt „harangkenésre”, a harangozói föld használatát, illetve ,, minden községi, és megyei terhek alolli felmentését. ” 100 Az utóbbi járandóság csábító volt a munka elvállalására nézve. Egy 1886. március 26-i bejegyzés szerint a berekeresztúri Kerekes József beállt harangozónak ,,azon feltétel mellett, hogy úgy a’falusi, mint az országos közmunkák alól felmentve legyen. ” 101 A munkájukat tisztességesen ellátó harangozókat szolgálati idejük lejártakor megkérdezték, hogy vállalják-e továbbra is a tisztséget. Az 1868-as év elején a következőket jegyezték fel az egyházközség jegyzőkönyvében: ,,a’ volt harangozó Kosa Antal az eddig is gyakorlatba volt fizetésért 4 frt fizetés és harang tengelyei kenésre 40 xr újból el válalta még egy évig, a ’ Bereiek közt eshető halálozás alkalmával szükségelt harangozásért még 10 xrt fizetnek - a’ harangokat illő kötelekkel ellátni a’ megye köteles. ” 102 * Amennyiben az illető nem élt a felkínált lehetőséggel, a presbitérium új személy után nézett. így történt ez 1863. január 24-én is, amikor ,,Harangozó Csegzi ’Sigmond felmondván a ’ harangozásrol ezen alkalommal meg fogadtatott egy kerek évre harangozónak Kosa Antal’’. A megye ekkor vásárolt a harangokra köteleket, és harangkenésre pedig „egy fertály faolajat”.IOj A harangozok fizetését időnként emelték. Például Kosa Mózes bérét 1859 februárjában egy forinttal. Ekkor merült fel az a panasz is, hogy a „harangok a’ megye végzése ellenére sokszor idegeneknek ingyen huzattatnak, miszerént többé egy idegen falusinak is ingyen ne harangoztassanak, hanem mint el volt még határozva 1. pengő rftért; melyből 9. xr a’ harangozoé, 51. pedig az Ekklapénztárába teendő. ” 104 1871 februárjában Hegedűs Sándor felmondta harangozói állását, de miután megtudta, hogy a presbitérium 8 forintra emelte a bért, újból elvállalta a tisztséget.105 Az 1872. február 20-án tartott megyegyűlésen Hegedűs arra ajánlkozott, hogy a „temetőben lévő vad csemetéket mind megoltja, gondozza, és őrzi is a ’ temetőben lévő fű haszonért és bokrokért". Emellett arról is szót ejtett, hogy a harangozást továbbra is vállalná a 8 forintos bérért és a harangozói földért. Megjegyezte továbbá, hogy a temetőt meg kellene nagyobbítani és újból „ki sántzolni”, vagyis körbeárkolni. Az egyházközségi ülésen az alábbi határozatok születtek: ,,A ’ régi temetőn lévő füvet az oltásért, oltoványok gondozásáért át engedik Hegedűs Sándornak a ’ bokrokat kivéve mit a ’ megye jószágára kívánnak fel használni. ” „A ’ harangozásért meg adják a’ 8 frtot és a’ megye földjét. ” ,, Mihelyt az idő annyira nyílik a’ temetőt ki sántzolják a’ megye tagjai megnagyobbítva és a ’ sántz martjcit béültetik szilvafa csemetékkel. ” 106 1110 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 7. p„ 1862. január 18. 1"1 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 120. p. 1112 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 31. p„ 1868. január 25. 110 BEKEPI. PJ. 1856-1892. ll.p. 104 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 4. p., 1859. február 26. 105 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 49. p., 1871. február 28. 106 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 53. p. 28
