Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Az egyházközség irányítói, tisztségviselői
Az egyházközség világi vezetőjét a presbiteri jegyzőkönyvekben a XIX. század végéig a patinás főmegyebíró, megyebíró néven tüntették fel, melyet azután a kevésbé hangzatos gondnok megnevezés váltott fel. A megyebíró a lelkész utáni második ember volt az egyházközségben. A megyebírói tisztség - akárcsak a „falusbíró”-i - határozott személyiséget követelt. A feladat betöltését elvállaló személyeket sok esetben nem is annyira a mély vallásosság, mint a magasabb egyházi pozíció, a közösségi életben elfoglalt szerepkör iránti vonzalom vezérelte. A megyebírók legfontosabb feledatait a hivatalbalépésükkor elmondott eskü szövege tartalmazza, melyet jegyzőkönyvben is rögzítettek. Az alábbiakban, teljes terjedelmében közöljük a berekeresztúri gondnokok 1790-es esküszövegét: „En, N. N. esküszöm az élő, igaz Istenre, ki Atya, Fiú, Sz. Lélek, telyes Sz. Háromság, hogy én az én Fő-Biroi (:Biroi:) hivatalomba, a ’ magam dolgomnak félre tételével, telyes tehetségem szerint el járok egész szorgalmatossággal; Parochialis Ház, Templom, Torony, az Oskola Mester Háza, és az ezekhez tartózó épületek, s ’ dolgok körül lévő ruinákra vigyázok, a’ romladozásokat meg építtetni el nem mulatom, az Ekkl[esi]ának akárminémű ókból következett kárát, el hárítani igyekezem, annyival is inkább annak kárt okozni nem kívánok. A’ Szántó földek[ne]k, s' Rétek [ne] k barázdáit, s' határait, másoktól vakmerőképpen el foglaltatni, s' szántatni nem engedem, és ha meg esnék is az, törvénytelenül, én törvényesen kikeresem, és viszsza foglalom; az Interesnek fel hajtásába és szedésébe szorgalmatos lészek; Papomnak s' Lelki tanítómnak, érdemlett tisztességét meg adom, és ha tisztessége, s ’ becsülete ellen, valaki szollana, azt ki keresni, és az Ekkl[esi]ának törvénye szerint meg büntetni, magamat kötelesnek lenni, esmérem, Annak és az éneklő Mester bérének bé szolgáltatásába hív, vigyázó, és serény lészek; Ha mi botránkozások adnák, vagy adják elő magokat az Ekkljesijában, azokat a’ kiknek illik, megjelentem, s’ bé mondom. Akárminémű szükséges dologban kivánnyon az Ekkl [esi] a votumat én tőllem, mindenkor a ’ nagyobb votum mellé állok, és a ’ mellett meg maradni kívánok. Barátságra, Atyafiságra, és adományra, a’ törvénytételekbe nem vigyázok, hanem egyenes igasságot, a’ törvények tartása szerint, mindenek[ne]k egyaránt ki szolgáltatom, Isten még is engemet úgy segéllyen, s’ úgy adja meg lelkem idvességét a ’• 80 Amen. Fontos ügyekben a megyebíró képviselte az egyházat. Intézte az egyházi ingatlanok javítási, építési munkálatait. Személyét tekintve „világlátott” ember lehetett, mivel munkája során gyakran utazott távolabbi településekre. Ezt tükrözik az éves számadásaiban megjelenő utazási költségek is: 1878. ,,A’ tanítói ház építtése ügyében jártam Tompára, Sófalvára, Szovátára, MVás árhelyre ezen utazásaim alkalmával költöttem öszvesen” 5 forintot;80 81 1879. „A ’ Béréi határon levő közös megyét illető földek a’ leány Egyházra lévén helyszínelve, ezeknek a’ közös megyére viszsza íratásáért adtam” 5 forintot, Megyebíró 80 BEKEPI. Adósok jegyzéke 1751-1828. 1790. 81 EREMVIGY. Ek. ír. 1878. február 9. 22
