Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Egyházi ítélkezés a normasértőkkel szemben
1863 telén a berekekeresztúri Nagy Sándor ügye került a presbitérium elé, „többféle rendetlen maga viselete” és „mutskolkodása” miatt. Többek között azzal sértegette az egyházi vezetés tagjait, hogy „ az egész presbiterek szarvatlan barmok a ’ megye javait meg eszik iszák semmire való hitvány emberek A jegyzőkönyvben rögzítetteket „orvoslás végett” Marosvásárhelyre küldték az esperesnek.42 A presbitérium a kisebb szóváltás miatt előállított személyeket készpénzes büntetéssel súlytotta. 1870 pünkösd nagy hetén, penitentialis héten csendháborítás miatt állították elő Siklódi Boldizsárt és Csegzi Mihályné Galambfalvi Annát civa- kodásuk miatt. Valószínűleg Csegzi Mihályné lehetett a nagyobb hangadó, mert őt 60, Siklódi Boldizsárt pedig csak 20 krajcár pénzbírságra kötelezték. A büntetés végül „oda szelídült”, hogy az egyházi kasszába történő befizetésből 10, illetve 5 krajcárt elengedett a presbitérium.43 1879 májusában, egy vasárnapi napon, a megye temetőjén a berekeresztúri Varga István, a néhai Varga József felesége, György Anna sírhalmát széthányta, „mely által botránkozást és keresztyéntelenséget követett el". Cselekedetét az esperesnek jelentették, ahonnan az ügyet a „külső hivatalhoz” továbbították.44 1884 pünkösd harmadnapján Varga István botrányosan viselkedett a templomban. Az istentisztelet alatt hangosan kiáltotta éneklés közben: „fújjad kutya”, majd ezt többször megismételte, és a szónoklat alatt is felszólalt. Az esetről a szolgabírónak számolt be a presbitérium.45 Nagy István berekeresztúri tanító „botránkoztato maga viselete és gyengélkedése" gyakran került „szőnyegre” a presbiteri gyűléseken.46 1 8 64 tavaszán a következőket jegyezték fel az egyházközségi jegyzőkönyvben: „Miután a’ Nagy István mesteri hivatala hét éveket foglal it B. Keresztúri laktába többszöri feddésre kötelezésekre elfelejtkezve még egy év se töltek hogy 4 sőt több ízben magát házát a ’ rendetlenség zavaraiba ne avatta volna újból meg újból belé - a' mit ma fogadott már holnap elfelejtette melyek által bizonyossá tette a’ megyét hogy magán és megrögzött szokásán nem tud uralkodni - részeg állapottyába elveszti öntudatát rendetlenkedik háza népét üldözi - másokat megtámad és garázdálkodik - mely okon hogy tobább Szt György napjánál se hivatalát ne folytassa se a ’ mesteri házba ne lakjék se pedig a’ mesteri jószágon semmi veteményezést úgy a’ mezőn is sémi munkalatot ne tegyen hanem gondoskodjék magáról és lakásáról. ” 47 48 A tanító többször megfogadta, hogy „minden szeszes italok éléséről lemond egyszer s mind ha az ellen Cselekednék még tsak ki se jozanodhassék töstént a ’ mesteri lakból ki hányattassák”48 - így mindig kapott egy újabb esélyt. Iszákosságából eredő kihágásai azonban nem szűntek, ezért 1869. január 8-án a teljes megyegyűlés elhatározta, hogy az „ Esperes Úrhoz tétesen jelentés az Iskola Tanító állomás ürességbe léte iránt - s annak bé töltése a ’jövő Szt György napig lépjen életbe. " 49 42 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 15. p., 1863. december 5. 43 BEKEPI. P.I. 1856-1892.45. p„ 1870. július 4. 44 BEKEPI. PJ. 1856—1892. 91. p., 1879. május 22. 45 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 113. p„ 1884. június 10. ■“’BEKEPI. PJ. 1856-1892. 14. p„ 1863. november20. 47 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 17. p„ 1864. április 17. 48 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 17. p„ 1864. április 30. 49 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 38. p. 15
