Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
A berekeresztúri egyházközség
Berekeresztúrnak hat szomszédos falu volt a filiája, nevezetesen: Bere, Selye, Kendő, Mája, Márkod és Magyaros.9 A hét település református hívei alkottak egy egyházközséget. Az egyes filiák idővel, különféle indokokkal jelezték önállósodási szándékukat az esperesség felé. A legkorábban Selye vált el anyaegyházától a XVII. század közepén. Történt mindez azért, hogy a hívek könnyebben juthassanak hozzá a lelkipásztori gondozáshoz, úgymint: keresztelés, Úrvacsora-osztás, betegek látogatása, stb.10 Az 1649. június 16-án Marosvásárhelyen megtartott generalis synodus kimondta, hogy „ a modo in posterum külön tartsanak magoknak Papot, a Pap házánál való Kisebb Harang megadassák a Mater Ecclától nékiek és az Úrvacsorájához való pohár is similiter, mivel ez ugyan sajátjok a Selyeieknek, a magok határokban való Templomhoz való Szántó Földeket, Széna Réteket és gyümölcs fákat is libere bírjanak, hac tarnen conditione, hogy a Bere Kereszturi Templomot részek szerint építsék, de ott is a Templomban való Székeknek Dominiumjában megtartassanak és ha kik beléjök akarnak járni, ő töllök (id est a Selyeieknek) arra való Szabadságot adjanak, melynek a Berekereszturiak Delegátusai is annuálának. ” 11 Magyaros és Márkod a XVIII. század végén szakadtak el anyaegyházuktól.12 Utoljára Kendő és Mája vált el Berekeresztúrtól 1814-ben, majd lettek önálló egyházközségek. 13 Egyházközségi gyűlés A berekeresztúri református egyházi igazgatás fóruma az egyházközségi gyűlés, az ún. megyegyűlés volt, amely az egyik egyházi épületben, a megyeházán zajlott, megfelelő létszámú megyetag részvételével. A megyegyűlést a megyebíró vezette a mindenkori lelkipásztor e/«öAletével. Az ilyen összejövetelek alkalmával az egyházközséget érintő fontosabb dolgokról tanácskoztak. Amint olvashatjuk az 1858. március 2-i bejegyzést: „Fő megyebiro Csegzi 'Sigmond atyánkfia gyűlést tartott a’ megyeházánál, mikor is: a’ megye jövedelmeiről, és költségiről számot adott elégséges számú megyetagjai előtt".14 1874. február 3-án a megyebíró „telyes megye gyűlést tartván az ilető elnöklet alatt a megye számadásást az Iskola pénztár számadását úgy a magtárról is elő terjesztvén fel olvastatott — megvisgáltatott mind a megye mind az iskolai tőke és magtár számadásai. Minden pontyára nézve helybe hagyattak. " 15 Megyegyülés keretében, általában az esztendő elején hallgatták meg a megyebíró éves beszámolóját az anyagi ügyek alakulásáról, melyre a presbitérium vagy ’ IMREH István 1983. 102. Az említett települések magyar és román elnevezései napjainkban a következők: Székelybere (Bereni), Nyárádselye (§ilea Nirajului), Kendő (Cändu), Mája (Maia), Márkod (Márculeni) és Nyárádmagyarós (Mágherani). 10 JUHÁSZ István 1947. 24. " DÁVID György 1931.29-30. 12 Orbán Balázs adatai szerint Magyaros 1791-ben, Márkod 1792-ben szakadt el az anyaeklézsiától. ORBÁN Balázs IV. 1870. 74., 78. 15 ORBÁN Balázs IV. 1870. 74-75. 14 BEKEPI. PJ. 1856-1892.3. p. 15 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 61. p. 9
