Bárth János: A köröndi közbirtokosság három évtizede 1904-1933 - Libelli Transsilvanici 1. (Kecskemét, 2006)
A legeltetés rendje
„A birtokosság tulajdonát képező két Datkai, a Küságon túli és a Hosszú közti köz helyet" jelöli ki a közbirtokosság a marhák legelőhelyéül. Minden állattulajdonos, legeltető gazda „...köteles minden ott legelő jogos nagy marha után négy korona legelési díjat fizetni, egy éves kettő számít egybe, nagy sertés után két korona, 1911. január hóban született 2 számít egybe, a június haván túl született legelési díj alá nem számítható; a jogán felüli nagy marha után 6 korona, apró után 3 korona, nagy sertés után 4 korona, apró sertés után 2 korona. ’’ „Ha valaki beíratás nélkül hajtja ki a marháját és megtudatik, kétszeres legelési díjat tartozik fizetni”. „A legeltetés kezdődjék 1911. május 10-én. ” „Minden nemű marha a birtokosság legelőjén legel, és ott is kell, hogy háljon, hogy a legelő javuljon. Megengedtetik azonban oly hegyi lakosoknak, kiknek birtokuk a birtokosságéval határos, hogy a saját marhájok a tulajdon birtokukon háljon, oly feltétel alatt, hogy minden darab után 1 korona trágyahasznot kötelesek a legelési díjon kívül a birtokossági pénztárba befizetni, s ha ezen összeg befizetésére nem köteleznék magukat, az esetben kötelesek a közös legelőn hállatni; de senki hegyi lakos, ha a birtoka a birtokosságéval határos is, idegen marhát nem fogadhat, s ha mégis fogadna, s megtudatik, minden darab után a birtokosság pénztárába a legelési díj on felül 3 koronát köteles fizetni”. 1919. április 26-án Balázs Antal és társai azzal a kéréssel fordultak a közbirtokossághoz, hogy a hosszúközi legelőn juhaikkal a külön esztenázást végezhessenek. A birtokossági tanács, bár korábban sokat küzdött a magánmajorok működése ellen, valószínűleg a bevétel csábításától vezérelve teljesítette a kérést: „A birtokossági tanács ... a Hosszúköze nevű legelő-erdő területen a kérelmezőknek megengedi a juhaikkal való legeltetést, úgy, hogy minden egy darab juh és nagy meddű után előre, a legelőre hajtáskor 6 koronát és két darab ez évben született bárány után szintén 6 koronát tartoznak a birtokossági pénztárba befizetni. Egyben kimondja a tanács, hogy a Szöktető patakán átlépni az ott legelő juhoknak folyó évi október hó 1 -éig nem szabad, aki pedig ezen határt átlépi, az első megtaláláskor darabonként 4 koronát, másodszor 5 koronát, harmadszor 6 koronát fizet és kitiltatik a legelőről". Az 1920. december 27-i birtokossági választmányi ülés pásztorlási határozataiból, az ismétlések elkerülése érdekében, csak néhány különleges, ritkábban előforduló rendelkezést idézek: „ 6 majornál több nem lehet. Senki magán major a közbirtokosság határán nem lehet. Minden major előtt a maga juh létszámán felül 150 fejő juh kell hogy legyen. ” „Azon birtokosok, kiknek jogon felüli marhaállományuk van, a marhátlan birtokosoktól fogadhatnak jogot... legeltetésre, s ha nem fogadnak, az esetben a jogon felüli marha után a közhelyre megállapított díj fizetendő. Teljes birtoktalan jogot nem fogadhat más birtokostól, s a legelőre sem bocsáthatja a marháját." „Lúdnak a legelőre kimenni ez évben egyszer sem szabad. ” „Azok az egyének, kik marha állományukat ősszel és tavasszal a közbirtokosság határán legeltetik, de nyáralni elmennek a birtokosság határáról, minden egy darab nagy marha után 7 lei 50 bánit és apró után 3 leit fizetnek a birtokosság pénztárába. ” 14
