Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Második rész
Azt mondtam az előbb, hogy a főtéren kívüli városrészekről jobb nem is beszélni. Ez így is van. Mert az anyavároson belül is az utak elhanyagoltak, szemetesek, piszkosak. Egyszóval gazdátlanok. Kivételt képez természetesen, a Hunyadi, a Széchenyi, a Petőfiváros, melyekben gyönyörű padlásteres szép stílusú kertes házak épültek. Azt is meg kell említenem, hogy gyermekkoromban a város utcáinak 75-80 százaléka kövezetlen, sáros volt. A 60-as években kaptak az utcák szilárd alapot Reile Géza tanácselnök idejében. Reile Géza nagy szervező volt. Sokat köszönhet neki a város! A megyei pártfőtitkár mégis kikezdte, lemondott a polgármesterségről és a TIT székházban öngyilkos lett. A város lakossága mély részvéttel kísérte utolsó útjára, a Köztemetőben kapott díszsírhelyre. Nagypéntek - Húsvét 2001. Engedtessék meg nekem, hogy ne csak a múltról beszéljek, hanem a tegnapelőtti Nagypéntekről és a mai napi Húsvétról, mert ezen napokon történteknek hatása alatt vagyok és jó ezt melegében papírra vetni. Pékné Marika gondozónőm csütörtökön megvette az 1,2 kg-os nagyon szép sonkát, amit Marika menyem nagypénteken meg is főzött a Pisti fiamtól kapott tojásokkal együtt. Az én gyermekkoromban más volt a nagypéntek. Nagymamám és Erzsiké néni a nagyhéten szigorúan betartották a Bibliában előírt böjtöt. Egész nagyhéten nem ettek húst és semmi zsírosat. Pedig már jól benne voltak a korban, amikor az ember felmentést kaphat a böjt alól. A Kossuth téren nagy fehér zsákokban árulták az asszonyok a pattogatott kukoricát. Ez volt gyermekkorunkban a kedvencünk nagyhéten. De nem csak a Kossuth téren árulták a pattogatott kukoricát, hanem vitték szintén nagy fehér zsákokban házról házra. Mi gyerekek, Imre bátyám, Marika nővérem, én és Pista öcsém Édesapám nővérénél, Erzsiké néniéknél voltunk nagypéntek délután. Erzsiké néni pattogtatta parázson a kukoricát, és mi ezt nagyon élveztük. Erzsiké néniék a IV. tizedben, a Galamb utcában laktak. Erzsiké néni gyermekei, Jucika, Ilonka, Laci, Sárika, Pali és Marika fiatalkoron elmentek Mariska kivételével, aki megérte a 80. évet. Vele tartottuk a rokoni kapcsolatot. Tehát mi gyerekek is betartottuk a böjtöt. Nagypéntek után jött a nagyszombat. A Feltámadás. Ez ma elképzelhetetlen külsőségek között történt. A Nagytemplom előtt katonazene, díszszázad, dísz- sortüz, körmenet voltak a látnivalók a mi gyermek, sőt még a felnőtt korunkban is. Ünnep volt az egész városban. A boltok délután bezártak és mindenki ment a feltámadásra, felekezeti különbség nélkül. De térjünk vissza napjainkra. Nagypénteken hazaérkeztek kis Palika unokámék Pestről a kis Pannikájukkal és a tündéri kis Fábióval, aki Húsvét más119
