Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
csizó géppuskás századot szerveztek, aminek én lettem a parancsnoka. Ha jól emlékszem, négy géppuskát kaptam. Ismét beköszöntött a tél nagy havazással. Tiszolcon keresztül vonultunk Breznóbányáig és itt tartósan állomásoztunk. Az itt székelő német parancsnokság körvédelmét láttuk el. December és január hónapokban láttuk el a körvédelmet. Itt Dubinyi bácsi - öreg erdész, - arra agitált, hogy a közeli szorosban menjünk át a partizánokhoz és azok parancsnoka, a fia átvezet bennünket Debrecenbe az új magyar hadsereg parancsnoksághoz. Ebbe bele is mentünk volna. így határozott a négy tisztből és öt tiszthelyettesből álló csoport. De mielőtt ez megtörtént volna, váratlanul leváltottak bennünket és Breznóbányától északra pár kilométerre fekvő Helpára kellett mennünk. Innent február első napjaiban Breznóbányán, Besztercebányán, át Zsolnáig meneteltünk több megszakítással. Itt kaptuk a további parancsot, hogy menet tovább Csehszlovákiába, Ungarische-Hradicson át Kremsirben telepedtünk le. Itt harci gyakorlatokat végeztünk. Brünn közelében voltunk, ahova be is jártam egyes dolgokat vásárolni. Március közepén kaptuk az újabb parancsot. Felszerelni és indulás! Irány Magyarország! A Balatonnál vissza kell szorítani az oroszokat! De se Sopronnál, se Kőszegnél már nem tudtunk átmenni, mert a túloldalon a közelben harcoltak már a németekkel az oroszok. Menet tovább! Mentünk Bécsújhelyen keresztül, ahol a bombatölcséreket kellett kerülgetni. Bécsújhelyen nagypénteken a németek leszereltek bennünket, mert mi magyarok már megbízhatatlanok lettünk. Ez volt a fegyverbarátságnak a vége. Tovább mentünk dél felé és Köttlach községbe érkeztünk nagyszombaton este. Beszállásoltunk. Nagy volt a pánik. Mindenki menekült nyugat felé. Másnap, Húsvét vasárnapján reggel egy kis hídon azon tanácskoztunk, hogy felhúzzunk-e a hegyekbe és ott várjuk be az oroszokat, vagy menjünk mi is nyugatra. A tanácskozást nem tudtuk befejezni, mert a szerpentinről jöttek az oroszok és géppisztolytüzet zúdítottak ránk. Rövidesen személyesen is megérkeztek. És mi fogságba estünk. Köttlach egy puskalövés nélkül orosz kézre került. A németek előző este elhúztak nyugat felé. Ezzel a dicstelen háború részünkről véget ért! Orosz hadifogság (2001. február 17. szombat) Jellemzői: zabrálás, káposztaleves, csalánleves, poloska, sárgakása, féligsültkenyér, davaj-davaj, robotnyik, skoro damoly (hamar haza), stb. stb. Mint előbbi fejezetemben írtam, Ausztriában, Köttlach városkában estem orosz hadifogságba 1945. április elsején, Húsvét vasárnapján. Szerencsémre nagyon szép tavaszias idő volt. Első meglepetés: egy orosz katona egy nagy pisztolyt szegezett a szívemhez. Oficir? Oficir? Kérdezte. Nyet oficir mondtam én, és kórusban mondták 54
