Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
Hát nem szép magyar nevek ezek? Most pedig felsorolom a „Hétközség” neveit. Hétfalu (Szecsele), Bácsfalu (Bácsu), Türkös (Turches), Csemátfalu (Csemátu), Hosszúfalu (Szátulung), Tatrang(Térlungeni), Zayzon (Zizin), Pürkerec (Purschren). Papp Ilonkáék Türkösön, Csuka család Tatrangban laknak. Most pedig lássuk az erdélyi rokonokat, barátokat: Papp Zoltán és Ilonka, Türkös; Csuka Sándor és családja; Nyerges István és Hédi Petrozsén; Mezei Zoltán, Erzsikéék; Magyarosi István és neje Csuka Gyöngyi, Marosvásárhely; Magyarosi Kinga Marosvásárhely. A felsoroltakkal minddel levelezek. Csuka Vilmiék már többször voltak nálunk. Vilmi fiai Tivadar, Darika és Pistike. Mindketten érettségiztek és átvették az elhunyt nagypapájuk birkagyapjú feldolgozó üzemét. Ez magánkézen van. Mezei Erzsikéék és Nyerges Pistáék is voltak már többször nálunk. A Magyarosi családról nem is beszélve. Ők 1999-ben leptek meg engem. Pista, Gyöngyike, Barni fiuk nejével, Noémivel, István fiukkal, Kingával, aki Boia Clau neje, egy kislányuk van Laura. Clau édesanyja magyar nő. Clau folyékonyan beszél magyarul. Magyarosi Barni református lelkész. Papp Zolti egyszer Pötyiékkel együtt kivitt bennünket a Garcsini szoroson át a Tatrang folyam medrébe. Nagyon szép volt ez a táj is. Onnant hoztam egy félsajt alakú követ, ami most az előszobám ajtaját támasztja ki. Ezt, mint kedves emléket meg kell őrizni. Kis Palikának fogom odaadni. Ő gyűjti a rokoni kapcsolatokkal összefüggő tárgyakat, fényképeket. (2001. március 16. péntek) Tegnap délelőtt megnéztem a TV-ben az egyenes adásban közvetített 1848-as ünnepi nagygyűlést, mely Gyergyószentmiklóson volt. Több tízezer, közel százezer főnyi közönség jött össze Erdély különböző községeiből, városaiból. Mindenki kokárdával! Nagyon szép ünnepség volt. Csodálatos, hogy összetart Erdély magyarsága! A magyar történelemben is tetőzik az anyaország fiatalságát. Ezt tapasztalatból tudom. De nemcsak Gyergyószentmiklóson ünnepeltek, hanem Erdély minden nagyobb városában, falujában megemlékeztek az 1848-as forradalomról. Most egy rövid időre búcsút veszek az erdélyi rokonaimtól, barátaimtól. Átmegyek Kassa környékére, Szepsibe és Hájba. Ott is vannak igen kedves barátaim. Nevezetesen: Rácz Károly és neje Ancsi, Szepsi; Rácz Béláné, Juliska, Szepsi; Rácz Lászlóné, Ilonka, Szepsi; Sztupák Gyula és neje Erzsiké, Háj, Ezek a mai Szlovákiában laknak. Úgy gondolom, hogy hiány nélkül felsoroltam a külföldi barátaimat. De itthon is vannak kedves rokonaim, barátaim, akikkel vagy személyesen, vagy levelezés útján tartom a kapcsolatot. Ezek a következők: Tantó Istvánná, Jolika, Pécs; Tőrei Tóth Lászlóné, Sorok Jolika, Paks; Zarka Sári, Róma; Zarka Enikő, Bocs; Tantó Béla, Veszprém; Rumy Ernőné Kacskó 94
