Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
történt. És mit ad Isten? Már másnap, május 16-án munkába állhattam a Kecskeméti Kézműipari vállalatnál, mint főkönyvelő. Ezt Bruncsák Andrásnak, a Megyei Tanács ipari osztálya vezetőjének köszönhettem, aki jól ismerte főkönyvelői működésemet. Mi Bruncsák Bandinak hívtuk. A Kecskeméti Kézműipari Vállalatból rövidesen Bács-Kiskun Megyei Vegyesipari Vállalat lett. A vállalat igazgatója Berdó József volt, aki a Fejér megyei Tanács ipari osztályának volt a vezetője, de onnant koholt vádak miatt jönnie kellett. Tehát ő is pettyes volt. De Bruncsák Bandi ismerte az ő szervezőképességét is, és az enyémet is, így végrehajtottuk a főleg Bruncsák agyában megszületett fejlesztéseket. A Kézműipari Vállalat konfekciógyártással foglalkozott. Irodája és műhelye, szabászata és varrodája az Ótemető utcában volt a nemes Kovács-féle házban. Itt voltak a raktárak is. Teherautó az udvaron parkolt. A Vegyesipari Vállalat személyi, központi állománya a következő volt: igazgató Berdó József, főkönyvelő Szabó Pál, belső ellenőr Bagi Béla, aki Strasser József, Iván Gábor, Dunai Sára, dr. Bognár Imrénével együtt követtek engem a Malomipari Egyesüléstől. Főmérnök Strasser József, konfekció-műszakveze- tő Arató József, cipőgyárszervezők Köteles János és Bállá Dömötör, műszakiraktárvezető Iván Gábor, aki később átment az OTP-hez revizornak, alapanyagraktáros Dékány Istvánná, számviteli csoport Ujhidi Lászlóné, Szőts Rudolfné, Kerpesicsné Mártika, Bajnóczi Klára, anyagkönyvelő Bánovszki Zoltánná, munkaügyes Lázárné Dunai Sára, pénztámok dr. Bognár Imréné Katika, személygépkocsi-vezető Nyerges István, és volt két tehergépkocsi-vezető, de azok neve nem ugrik be. Ha valakit kihagytam, majd útközben bepótolom. Tehát ebből is látszik, hogy egy éven belül hova fejlődött a vállalat. Máris helyesbítek. Munkaügyes Zelenák Sándor volt és Lázárné bérszámfejtő volt. A normaelőírásokat Zelenák végezte. Kifelejtettem, a Malomipari Egyesüléstől magával hozta Strasser József Pál Évát. Tehát velem együtt heten jöttünk át rövid időn belül a Malomipari Egyesüléstől. Akik jöttek utánam, szívesen jöttek, mert nem bírták már Varga Vendel és neje önhatalmúságát. Nekik igencsak fejükbe szállt a dicsőség, ami kibírhatatlan volt. Nem mondtam még, hogy a vállalat kereskedelmi ügyintézői Gyenes Bertalan és Molnár János voltak. És milyen újabb üzemeket hívtunk életre? A Hitelbank volt irodájában selyempaplant gyártottunk. Magunkhoz kapcsoltuk Tiszaalpáron a kosár és vesz- szőbútor részleget, melynek vezetője Szegő György volt. Kiskunfélegyházán a volt nyomda helyiségében indítottuk a cipőgyártást. Létrehoztuk a konfekcióhoz a bedolgozók nagy csoportját. Konfekció üzemet létesítettünk Kalocsán és Baján, ahol férfiszabóság is működött. Talán legnagyobb beruházás volt a kecskeméti téglagyár szárító épületeiből kiindulva a Kecskeméti Bútorgyár, ami ma hatalmassá nőtt mintaszerű üzem lett. Ezen üzem építésénél több mint egymilliós „fekete” beruházásunk volt, ami 78
