Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)

Szabó Pál: Életutam. Első rész

1932. II. 10. Városi Adóhivatal: szellemi ínségmunkás

1934. V. I. Hírlapkiadó és Nyomda Rt: könyvelő és hírlapíró.

1935. XII. 15. Kecskeméti Gazdasági Egyesület: jegyző, másodtitkár.

1941. X. 1. Sertéshizlalók Gőzmalmi Rt: főkönyvelő.

1950. IV. 1. Bács-Kiskun Megyei Malomipari Egyesülés: pénzügyi osztályvezető, 1953-tól főkönyvelő.

1957. V. 16. Bács Kiskun Megyei Vegyesipari Vállalat: főkönyvelő.

1962. III. 16. II. Rákóczi Ferenc MGTSZ: főkönyvelő.

1965. V. 15. Alföldi Cipőgyár számviteli és pénzügyi osztályvezető

1928. X. 10. Közép-európai Biztosító Rt.

1928. október 3-án leszereltem a Pécsi m. kir. 8. Honvéd Gyalogezred géppuskás századától, mint hadapród-őrmester. Leszerelésem után azonnal kaptam állást a Közép-európai Biztosító Rt-nél, mint könyvelő és egyben irodavezető. Az irodám az Iparos Otthon második emeletén volt. Az itt lévő tíz szoba eredetileg szállodai szobának készült, de szállodaként emlékezetem szerint nem működött.

A Biztosító az iparosokat szervezte be életbiztosításra. Több száz biztosított volt. Ezek havonta részletekben fizették a járulékot. Ezért volt egy pénzbeszedő. A nevére nem emlékezem. Én tulajdonképpen nem könyveltem, azt a pesti központban végezték, én inkább nyilvántartó voltam. Nagy íveken nyilvántartottam a járulékok összegét név szerint és a következő rubrikákban beírtam a befolyt összegeket.

Ha már az Iparos Otthont említettem, megemlékezek az Ipartestületről. Dr. Szappanos Sándor volt a főjegyző, Szabó Sándor az aljegyző. Szakács Piroska adminisztrátor és volt még egy idősebb hölgy, akinek a nevére nem emlékszem. Édesanyám az Ipartestületnél vezetőségi tag volt. Benne volt a női szabókat vizsgáztató bizottságban. Aktív részese volt az egyes döntéseknek a vezetőségben.

De eltértem a tárgytól. Térjünk vissza. Nem sokáig tartott az állásom a Biztosítónál, mert 1932-ben beolvasztották a Trieszti Biztosítóba. Lejött a Triesztitől egy mogorva zsidó, akinek át kellett adnom a nyilvántartásokat ő meg átadta nekem a felmondó levelet.

1932. II. 10.: Városi Adóhivatal, szellemi ínségmunkás.

Ez a kifejezés ma ismeretlen fogalom. Abban az időben, a 30-as években a nagyobb országokban is fellépett, a gazdasági válság következményeképpen a munkanélküliség. Világszerte. Nálunk a munkanélkülieket munkával foglalkoztatták. Ezek voltak a szellemi és a fizikai ínségmunkások. A fizetés akkor, amikor az volt a sláger, hogy „Havi 200 fixért...” mi kaptunk kemény 55 pengőt. Ezért napi nyolc órát le kellett dolgozni! Nem úgy, mint ma, a munkanélküliek, akik jócskán vannak, kapják a munkanélküli segélyt, amit egy részük azonnal visz a kocsmába.

72