Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)

Szabó Pál: Életutam. Első rész

csaknem kibírhatatlan bűz áradt belőlük. A németek fertőtlenítették őket. Szük- séghídon keltünk át a Dnyeszteren és a Desznán. Konotop és Kurszkon keresztül elértük Sztarij-Oszkolt. Novij-Oszkol és Sztarij-Oszkol fogalom lett a fronthar­cosok életében. Sztarij-Oszkoltól keletre kb. 100-120 kilométerre volt a végállomásunk a Don mellett fekvő Urivnál. Ezer kilométert tettünk meg gyalogmenetben negyven nap alatt. Hetenként egy-egy napos pihenőt tartottunk. Éjjelenként sátorban aludtunk. De Konotop és Kurszk után csak éjjelenként meneteltünk a légitáma­dások miatt. Vigyáznunk kellett a sokszor vaksötétben, hogy a gyakran utunkba volt horhosokba, szakadékokba bele ne tévedjünk. A horhosok hosszan elnyúló, néhol 20-30 méter mélységű szakadékok vol­tak. Egy S kanyarnál egy lóvontatású ágyú csúszott bele az ágyún ülő kezelők­kel együtt. Ember és ló ott veszett. Ezt a szomorú eseményt éjjel holdvilágnál láttuk. Az utunk sok helyen nagyon nehéz volt. A homokos utakon a teherrel meg­rakott járműveket emberi segítséggel tudtuk csak tovább vinni. A lovak nem bír­ták a nehéz utat. Volt az útnak jobb része is, az úgynevezett Sztalin-beton. Itt a gépjárművek fényesre nyomták az utat, ez volt a Sztalin-beton. Esős napokon megállt a forgalom, mert nem volt szabad a „betont” tönkre tenni. Emlékezetem szerint Szent István előtti héten érkeztünk meg Uriv közelébe. Korotojak alatt nagy hősi temetőt találtunk, mert előttünk harcoló alakulatok ha­ladtak, akik nagy emberveszteséggel tudták a Dont elérni. A hadosztályparancsnok Grassy József tábornok úr, az ezredparancsnok Tormássy-Szávits Sándor ezredes úr volt. (2001. február 7. 92. szülinapom) A negyven napos menet alatt sok minden megtörtént. Említésre méltó két ese­ményt említek meg. Legtöbbször patakok mellett meneteltünk és pihenő után ott tudtunk mosakodni, fürödni. A patakok kristálytiszták voltak. Az egy méter mélységben is tisztán látszottak a fenéken a szebbnél szebb kavicsok. Az egyik 20-30 méter széles patakban amint mosdottunk, meghűlve láttuk, hogy a túl­só parton orosz nők, asszonyok fürödtek anyaszült meztelenül. Oda se mertünk nézni, hogy a patakban fürödtek meztelenül. A másik esemény egyik faluban történt, ahol rövid pihenőt tartottunk. A há­zak előtti padokon ücsörögtek a szakállas, öreg bácsik. Odamentünk hozzájuk és egyszer az egyik megszólalt magyarul. Kérdeztük, hogy hol tanult meg magya­rul beszélni? Az első világháborúban Magyarországon voltam orosz hadifogoly. Melyik városban? Kecskeméten Szőke Sándoréknál, Szentkirályon a tanyán, ahol bőven volt kenyér, szalonna, kalács, kolbász... volt a válasz. Hát ilyen kicsi a világ. Ha megbeszéltük volna, akkor sem tudtunk volna így összetalálkozni. 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom