Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
katona. 1942 tavaszán ismét bevonultam, három hónapos kiképzésen vettünk részt és június 16-án elindultunk a Donhoz. Persze akkor még nem tudtuk, hogy hova visz az utunk. Szóval mentünk, mentünk, amíg Lengyelországon keresztül elértük Rjecsiszát. Ott kirakodtunk és pár nap pihenőt tartottunk. Majd Kurszkon keresztül gyalogmenetben nyomultunk az előttünk az oroszokkal harcban álló magyar csapatok után. Útközben több magyar és német hősi temetőt láttunk. Augusztus 18-án érkeztünk meg a Don partjára. Az első bevetés szeptember 9-én volt Urivnál. A 7/1. zászlóalj nagy veszteséget szenvedett sebesültekben és halottakban. Én zászlóalj vonatparancsnok voltam. A frontvonal mögött kb. 2 kilométerre. Tormássy-Szávits Sándor ezredparancsnok október elején az ezred felesleges lovaival, jármüveivel, (parasztszekerekkel) hátra küldött kb. 120 kilométerre Sztarij-Oszkolon keresztül Szalomnoje községbe. Azért kellett hátramenni, mert a frontvonal közelében nem volt elegendő takarmány és a helyzet sem volt veszélytelen. Na de eltértem a tárgytól. A mozgósításokat, hadba vonulásokat és a hadifogságot a következő fejezetben fogom leírni. Visszatérek Babcikámhoz, szerelmemhez. Tehát 1941-ben megszületett Marika kislányunk, 1943-ban Pali fiunk és utána jött a hároméves hadifogság. 1948. május 1-én jöttem haza a hadifogságból. 1949 decemberében született Pisti fiunk. Most be kell vallani, hogy a hadifogságból való hazatérés után házasságunk nem volt felhőtlen. A 15 évi házasság alatt hét évig voltam távol, mint katona, és mint hadifogoly. Sajnos elhidegedtünk egymástól. Lehetséges, de ezt nem tárgyalom, hogy az elhidegülésnek „más” okai is voltak. 1955. január 12-én Lídia napon feleségem egy másik férfi szerelméért elhagyott. Szegedre költözött a tíz éves kis Pali fiunkkal, itt hagyva az óvodás Pistikét és a tizennégy éves Marika lányát. Kettétört a házasságunk. Igen szomorú hónapokat kellett eltöltenem. Mindent megpróbáltam, hogy visszaszerezzem Őt. Sajnos nem sikerült. Én ebben az időben a Bács Kiskun Megyei Malomipari Egyesülésnek voltam a főkönyvelője. A végtelenségig el voltam keseredve, úgy hogy rossz gondolatok is megfordultak a fejemben. Igazgatóm, annak felesége és kedves kolleganőim igyekeztek vigasztalni. Ők segítettek a gyermekeimmel kapcsolatos problémák megoldásában. Kis Pistikémet Bóna Sárika kolleganőm vette pártfogásba. Kerékpár kirándulásokra ment Pistikével, ruhákat segített vásárolni. A 14 éves Marikám átvette a gazdasszony szerepét. Sütött, főzött, stb. Kis Palika fiam kétlaki lett. Hol Szegeden, hol nálam húzta meg magát. Ez persze az iskolai tanulásra is rányomta a bélyegét. Második házasság meg sem fordult a fejemben. Kétévi várakozás után 32
