Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Második rész
barátja részére szalagra mondta ZANA DEZSŐ előadóművész barátunk, Budapesten, 1986. augusztus 28-án. Drága Dezső barátunk szívoperáció után elhunyt. Temetése a Kecskeméti Köztemetőben 1986. november 27-én volt. Alumínium harangok 1987 májusában alumíniumharang kiállítás volt a Városháza előtt és a Városháza udvarában. Voltak kis és nagyharangok. A városháza udvarában volt egy kis- harangokból álló sor, melyeken különféle dalokat lehetett lejátszani. Nagy sikert aratott vele a harangöntő, de játszottak utána a gyerekek is rajtuk. A harangok hangja semmiben sem különbözött a rézből öntött kis és nagyharangok hangjától. Sok nézője akadt. Klarinétozásom Kecskeméten volt egy „Úri Banda”. Orvosok, ügyvédek, tanárok és más értelmiségiekből állt a banda, mely igen gyakran adott nyilvános hangversenyt Kecskeméten és vidéken is. A zenekarnak tagja volt Szabó László városi számvevő úr is. Ő egyszer megkérdezte tőlem, hogy nem akarok-e klarinétozni megtanulni, mert ha igen, akkor ő szívesen megtanít engem. Igen volt a válaszom és megköszöntem szívességét, ha foglalkozni fog velem és megtanít klarinétozni. Erre kivett az Úri Banda tartalékhangszerei közül részemre egy klarinétot. A számvevő úr játszott a zenekarban. A Dellő utcában lakott. Nőtlen úriember volt. Bátyja Szabó István rajztanár a Piaristáknál tanított és Foksániban a gyűjtőtáborban volt ő is a sok kecskeméti hadifogollyal együtt. A számvevő úr a lakásán fogadott délutánonként és elég szépen haladtunk a tanulással. Ez az 1929-1930-as években történt. Már a kottát is jól ismertem. Volt egy zeneelméleti könyvem, ami eltűnt a háborúban és a mai napig is sajnálom. Sokat gyakoroltam otthon és néha az irodámban is az Iparos Otthon második emeletén. Már egyedül, felügyelet nélkül is tudtam játszani, miért is megköszöntem a számvevő úr segítőkészségét, tanítását és egyedül gyakoroltam tovább. Kottából játszottam. Annyira még nem voltam otthon a klarinétozásban, hogy a nagy zenekarban is játszhattam volna. Ehhez még sok gyakorlásra volt szükség. A cserkészcsapatban volt a kis Szakács Andris, aki szintén klarinétozott, úgyhogy összejöveteleken kettesben szórakoztattuk a társaságot, akik tapssal köszönték meg játékunkat. 1942-ben behívtak katonának, mentünk a Donhoz. Leadtam a klarinétot és ezzel befejeződött a további szereplésem. Jött a háború, a hadifogság. Még ma is saj125
