Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Második rész
férjhez ment egy idősebb tanítóhoz édesapja javaslatára, Ceglédre költöztek és négy lánya született. Azok is férjhez mentek. Ica kb. 10-12 éve elhunyt. Udvarlásom 10 és 15 éves koromban El sem tudom képzelni, hogy jutott eszembe Vakler Paula neve 80-82 év távlatából. Paula a Liliom utca és a Levente utca sarkán lévő egyablakos kis ház ablakában várt rendszeresen engem. Akkoriban 10 éves lehettem. Mentem, beszélgettünk, nevetgéltünk. Szép kis feketehajú leányzó volt. Nem voltunk szerelmesek egymásba, de szerettünk együtt lenni, csak ablakon keresztül. Ez eltartott pár évig. Nem tudom, hogy felnőtt korában mi lett Paulával. A kis ház helyén most szép nagy padlásteres házat építettek. Ismét helyesbítenem kell. Elővettem a Kecskemét térképet, hogy megnézzem, mire keresztelték a Levente utcát. Hát Váczi János utca ma kb. 1970 óta. De kisült, hogy nem Levente utca volt. Elővettem az 1925. évi térképet és abban látom ám, hogy ahova jártam Paulához, az Béka utca volt. Most már emlékszem is rá. Ehhez egy 1925. évi térkép kellett. De akkor hol van, vagy hol volt a Levente utca?45 Egy másik kedves és szép leányzó, akivel ablakon keresztül társalogtam sorozatosan azt Marozsi Lídiának hívták és Libónak becézték. O a Fecske utca végén, a jobb oldalon, egy kétablakos házban lakott. Az ablakban gyakran vele volt barátnője Decsics Joli. Libót egyik jó barátom, Nyíri Miklós vette feleségül. Egy lányuk született, aki a Magyar Beruházási Bankban dolgozott. Sok dolgom volt vele. Ez a „viszony” is csak egy romantikus eset volt. (2001. április 4. szerda) Libónak volt egy nagyon szép bamahajú, mindig mosolygó asszonynővére, Marozsi Jucika. Egy tanítónak volt a felesége. Férje Szentkirályon tanított és ennek következtében ott is laktak. Vele kapcsolatban a következőket tudom elmondani. Mert nem mindennapi esemény volt, ami Vele és velem történt hadifogságomból való hazatérésem utáni napokban vagy hetekben. A zsidótemplom sarkán összetalálkoztunk és Jucika nagy örömmel kitárta karjait és úgy szaladt felém, megölelt és megcsókolt. De ez nem úgy udvariassági ölelés és csók volt, hanem boldogan, szívből jövő volt. Mindketten nagyon megörültünk egymásnak. Nem tudom jól ecseteltem-e a jelenetet? Ki tudtam-e fejezni azt, amit akkor mindketten éreztünk. Lám a hadifoglyokért nagyon sokan izgultak itthon, a családtagokon kívüliek is. Különben Libóval házaséletében is tartottuk a kapcsolatot. Jártam hozzájuk 45 A Váczi János utca elnevezése korábban: 1850-től Béka utca, 1928-tól Levente utca. Részletesebben lásd: Erdélyi Erzsébet, 2004. 106
