Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Második rész
melyre rá vannak vezetve a részletfizetések. Mamukám mesélte, hogy az eladó amikor megkapta a részletet, az nem melegedett meg nála. Azonnal ment a kocsmába vele és csakhamar a végére járt pénzének. A ház, amint előbb írtam nádas ház volt. Kis parasztház. Beléptünk a mai előszobába, az volt a konyha, tőle balra az utcai szoba két öreg ablakkal, a szobában kemence, melyet a konyhából fütöttek. A konyhából jobbra kamra volt. Az utcai szoba volt egyedül padlós, a konyha köves volt, a kamra földes. Az előszobát Papámék padlóztatták le, a volt kamrát, - mely nekünk lakószoba, majd később varroda lett, - én padlóztattam le 1929-ben az első fizetésemből. A Kerekes utcában lakó Dobos tűzoltó bácsi végezte a padlózást, mely áll a mai napig. Dobos bácsinak az Esztike lánya lett Zarka Miklós tanító, unokaöcsém felesége. Innent van a rokonság Zarka Sárival és Zarka Enikővel, Miklós unokamenyeivel. Még volt hátrább egy raktár a mindenfélének, ebből lett a mi konyhánk. Ez is földes volt. Utána udvarra nyíló helyiség, ebből lett a spájzunk. Papám a házat korszerűsítette. Először is 1914-ben a nádtetőt lebontatta és becserepeztette. Oly jó cserepet rakott rá, hogy az még ma is pirosnak, vagy vörösnek látszik. A háznál maradva, én első házasságom előtt 1940-ben a hátsó falat aláfa- laztattam. Fundamentumot csinált és kb. 1 méter magasan téglával végeztette Stefanovics bácsi a munkát. A ház előtt oszlopokat építettem, amit később második házasságom alatt beüvegeztettünk. Az álmennyezetet én magam csináltam. Persze a „folyosó” kiképzését fokozatosan csináltattuk. Az udvarunk csupa orgona, aranyeső, felfutó-rózsa, muskátli, és a konyha előtt lugasszőlő volt. A deszka- kerítés helyett téglakerítést csináltattunk Sárikámmal. Nagyon szép volt a házunk és a kertünk, hála Istennek. Az orgonacseijéket és az akácfákat Papám ültette. Nagymosás, hamulúg, háziszappany Mit tud a mai fiatalság a régiek küzdelmeiről például a nagymosásról? Az ezredfordulón még nem volt mindenütt villany, nem volt víz a házban, gáz, fürdőszoba, s nem volt automata mosógép. Megpróbálom elmesélni, hogy nálunk a nagymamáék korában, amikor családunk 10+1 főből állt, mert kis cselédlányunk is volt, hogy ment a nagymosás. Először is vizet kellett hordanunk minden szabad edénybe, dézsákba. Mi szerencsések voltunk, mert házunk előtt volt a Piszekút. De voltak, akiknek há- rom-négy-ötszáz méterről kellett a vizet hordani, nemcsak a nagymosáshoz, hanem a mindennapi szükségletre. Mosdásra, főzésre, kertlocsolásra. Nagy kantákkal, vödrökkel hordtuk, hordták a vizet a kutak környékén lakók. Abban az időben három nagyteljesítményű kút volt Kecskeméten. És pedig a Piszekút, az Ártézikút és a Kaszapkút. Ezen kutakról lajtos kocsik hordták a vizet a Nagykőrösi utcai, Rákóczi úti, Szabadság téri, szóval a belvárosi lakosság részére. 100
