Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Kocsis Gyula: Településpusztulás és népességfogyás a Duna-Tisza közén a török korban
családnevek. A megye fiilesi járásában, Fülesen pedig Monchilo, Rados, Drusa, Milos családnevek, Szénáson és Kutason pedig két-két „Oláh” családnév. (Az oláh családnév valószínűleg vlach pásztor családokat jelez). A szlávos hangzású családnevek területi elhelyezkedése - Bács megye déli, Duna- menti, illetve Csongrád megye Temesközzel szomszédos területein - a rácok betelepülésének irányát jelzi, azonban ez a migráció ekkor még nem jelentős, így Bács és Bodrog megyét lényegében magyar lakosságúnak tekinthetjük. A fenti táblázat egyik oszlopában az özvegy és női háztartásfők százalékos aránya is megfigyelhető. A vizsgálható járások túlnyomó többségében ez az arány 1-5 között mozog. Azonban a Duna Baja és Erdőd (az egykori Bátmonostor és Szond) közötti szakaszával szomszédos két Bács-, illetve egy Bodrog megyei járásban a női háztartásfők (egy részüket özvegyként említik, egy részükről nem derül ki hajadon, vagy házas voltuk) kiugróan magas, 10 % fölötti aránya, a népességpusztulás kezdeteire is felhívja figyelmünket. Bács és Bodrog megye térségében ez a folyamat a mohácsi vészt követő fél évszázadban vált teljessé. Ennek okai között első helyre a hadieseményeket kell sorolnunk. 1526-ban Bács megye déli szélein, Péterváradon, Titelben már török helyőrség volt.6 1526 szeptemberének a végén Ibrahim nagyvezír csapatai a Duna-Tisza közén, Szeged környékén tartózkodtak. Ugyanezen év utolsó hónapjaiban János király a Bács megyébe telepített szerb hadak vezérét Cserni Jovant a déli végek védelmére rendelte. A szerb had zsoldot nem kapott ezért fosztogatni kezdett, kiélte a szállásául rendelt vidéket. Ez a had több vereség után 1527 nyarán oszlott fel, miután vezérét egy szegedi polgár lelőtte. 1528 áprilisában újabb török betörés, majd augusztusában Duna-Tisza közi portya következett be. 1529-ben pedig, amikor Bécs elfoglalásához vonultak fel a törökök, a Duna-Tisza közén rác portyázók dúltak.7 Mindezen hadiesemények következményeként egy, a mohácsi vész és 1530 között készült állami adóelőirányzat Bács és Bodrog megyét a török által elfoglaltnak mondotta. Az 1530-as években már nem csak a Duna menti végeken, hanem Zomborban (a középkori Czoborszentmihályon) és Baján is már török őrség állott, Bács várát azonban csak 1541-ben sikerült elfoglalniuk.8 A török foglalások eredményeként Csongrád megye Szegedtől délre eső falvaiban - Adorján, Zenta, Bátka, Peszér, Peteréve (Peterin), Asszonyfalva (Petrofcse), Bokra, Aranyos, Periek és Béla - 1548-ban már rác háztartásfőket találunk.9 A helyzetet 1629-ben készített elemzésében a következő módon summázta Bosnyák Tamás: „Eger vétele előtt (1596) az Tisza-Duna között és Titeltől fogvást egész Jankóig, Szegedig és Halas tájára is mind fel tolakodott volt az rácz nemzetség.”10 Ezen a tájon egyedül Martonos volt az a falu, amely a XVII. században is őrizte magyar lakosságát. A XVI. század második felében, a XVII. században számos településről tudunk a mai Bácska területén, ezek azonban lényegében kivétel nélkül rác lakosságúak, ezért a magyar településterület szempontjából nem számolhatunk velük. Nem túlzás tehát azt mondanunk, hogy Bács és Bodrog megye teljes későközépkori magyar településhálózata elpusztult. A terület falvaiban, mezővárosaiban lakó népesség sorsát nem ismerjük. Bizonyára a fizikai pusztulás, illetve a menekülés között válaszhatott. A Duna-Tisza 6 SZAKÁLY Ferenc 1981.33. 7 SZAKÁLY Ferenc 1983. 499-505. 8 SZAKÁLY Ferenc 1981. 33-34. 9 VASS Előd 1979.59-62. 10 SZAKÁLY Ferenc. 1981. 107. 43
