Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)

Előadások–Tanulmányok - Székelyné Kőrösi Ilona: Települési és népesedési változások a XIX. században

Béla háromszáz magyar holdon szőlőt telepített és a kijelölt belterületen házhelyeket méretett ki, negyven munkáslakást építtetett a szőlőtelepen dolgozók számára.11

A Szeged környéki parcellázások között meg kell említeni a pusztaszerit. A Kecskemét birtokát képező Felső-Pusztaszeren a XIX. század derekán kezdődött a közlegelők parcellázása, haszonbérbeadás útján. Mint ahogyan Szeged városa is azért adott bérbe több tízezer holdat, hogy a városi jövedelmeket gyarapítsa, Kecskemét részéről is fontos szempontként érvényesült a város adósságainak csökkentése, jövedelemforrások szerzése. Az első parcellázási hullámot követően a bérlők között kecskeméti, szegedi, kisteleki, mindszenti, csongrádi és félegyházi illetőségűek szerepelnek az összeírásokban. Kecskemét 1866-ban és 1874-ben parcellázott újabb földeket Felső- Pusztaszeren.11 12 A haszonbérlők túlnyomó többsége az 1880-as évekig kecskeméti származású volt. A század végre felé már számos kecskeméti gazda pusztaszeri tanyáján élt és gazdálkodott. A századfordulón a bérbeadás helyett inkább az örök áron való értékesítést szorgalmazta a város. Ekkor több kecskeméti gazda nem vásárolta meg az általa müveit földet, mert máshol is volt földje és nem akart véglegesen letelepedni Kecskemét városától távol. Ugyanakkor kecskemétiek itteni állandó letelepedéséről is tudunk. A pusztaszeri parcellákon ekkortájt több kisteleki birtokos is megjelent, volt, aki 50-100 holdat vásárolt. A kistelekieken kívül több szeged-felsőtanyai család is megtelepedett Felső-Pusztaszeren. A Pusztaszeren új otthont teremtő kecskemétiek között elterjedt a „tarisznyások” kifejezés, amellyel a vidékieket emlegették, akik „tarisznyával hordták a pénzt”.13 Ezek eladták a saját tulajdonú földjeiket, és azoknak az árából Felső-Pusztaszeren nagyobb területet tudtak vásárolni, sőt még rá is ígérhettek a többi vevő ajánlatára.

A század közepén a Pallavicini uradalom szeri pusztájának parcellázását is megkezdték, de ez jóval kisebb területet érintett. Az 1880-as években és a századfordulón parcellázott területekre főként az uradalmi szegényparasztok és majorsági béresek költöztek - tehát ez a vándorlás az uradalom birtokhatárain belül zajlott le. A Pallaviciniek éppen arra törekedtek, hogy munkaerőt biztosítsanak földbirtokaik megműveléséhez és megakadályozzák az esetleg fölöslegessé válható népesség bekövetkezhető elvándorlását.

A XIX. században - főként a század második felében - létrejött Duna-Tisza közi tanyaközségek benépesítésében kiemelkedő szerepe volt a szegedieknek. A települések és a népességmozgás szempontjából egyaránt fontos jelenségre a szegedi nagytáj kiemelkedő néprajztudósa, Bálint Sándor hívta fel a figyelmet; Szegediek Bács-Kiskun homokján című, ma már szinte klasszikus hivatkozási alapnak számító tanulmánya éppen a Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyvében, a Cumaniában jelent meg 1974-ben.14 A Duna-Tisza közének települési és migrációs kérdéseivel - dr. Juhász Antal professzor irányításával - 1989 óta a szegedi egyetem néprajzi tanszékének, illetve az OTKA pályázat segítségével létrejött migrációs munkacsoportnak a tagjai foglalkoznak, tudományos alaposságú „mélyfúrásokat” végezve családtörténetek, anyakönyvi adatok feldolgozásával. Az egykori tanyaközségekről és az „új honfoglalókról” így egyre árnyaltabb képet kapunk.

11 Uo. 604. A Kecskeméthez közeli Helvécia telepítéséhez, többek között: HULEJ Endre-Ö. KOVÁCS József é. n.

12 JUHÁSZ Antal 1986. 601.

13 Uo. 602.

14 BÁLINT Sándor 1974.

68