Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Bereznai Zsuzsa: Etnikus sztereotípiák a népi humorban
Csongrádon lenézett madzagos kubikus volt az is, aki szíj vagy heveder helyett madzaggal segített a talicskát tolni. (Ebből volt a hám vagy nyakló.) Baján a békésiekre mondták, hogy madzagosok. Ugyanis a békési férfiak zsebében mindig van madzag. De ha kérünk tőlük, majdnem megverik az embert, azt hiszik, csúfolódnak. A Békés-Orosháza közötti vonatot madzagvasútnak csúfolják, mert az Békésre jár, akiket madzagosoknak neveznek.39 A félegyháziak gyíkosok, gyíkhaltosok, mert nagyon féltek a gyíktól.40 Amikor a félegyházi ember meglátta a gyíkot a határban, így kiáltott:- Ásóra, kapára! Gyík van a határba! Gyík, halt! Azaz: állj! A népi humor kifogyhatatlan ötletgazdagságát példázzák a következő újkeletű csúfolok. Az 1960-as években megalakult termelőszövetkezetek is gyakori célpontjai voltak a tréfálkozásnak. A helyi „jellegzetességek” alapján tréfás jelzőkkel látták el a szövetkezeteket.41 A hercegszántói Dózsa Téeszt kalapos téesznek csúfolták, mert a teljes demokráciára törekedve különös munkarendet alakítottak ki: kalapból sorsolták ki, hogy ki milyen munkát végezzen. A felsőszentiváni Vörös Október téeszt az Új Élet téesz dolgozói filléres téesznek gúnyolták, mert a versenyben fillére kiszámították, hogy a munkaegység értéke mennyi volt. A homokmégyi Aranykalász téesz cukros téesz volt, vagy zsák-zsák téesz, mert egy tavaszi reggelen a traktorosok kicsit kapatos fővel, pétisó helyett a tagság részére kapott zsákos kristálycukorral szórták be a határt. A bátmonostori volt a templomos téesz, mert amikor az utat építették, köveket találtak a szántásbam, s beleépítették az útba. Később derült ki, hogy egy XII. századi templom romja volt. A bajaszentistváni Lenin téesz dolgozóit bőrkabátosoknak csúfolták, mert a vezetőség tagjai bőrkabátot viseltek. A téesz-tagok közt a régi gazdák voltak a csizmások, a korábbi napszámosok pedig a bakancsosok. Az egyik bácsborsodi szövetkezetét a mezítlábasok névvel illették, mert az egykori cselédek, szegényparasztok dolgoztak benne. Az 1945-ben megalakult bajai halász- szövetkezetet Jézus Szíve téeszcsének csúfolták, mert egy pesti párttitkár azt mondta nekik:- Tudják, hogy maguk nem szövetkezet, hanem egy bánatos Jézus Szíve téeszcsé! A paksi halászok szövetkezetét szalámis téesznek mondták tréfásan, mert egy nyári napon halat nem fogtak ugyan, de három faládát húztak a partra, mely romlott, leselejtezett szalámival volt tele. A bajaszentistváni, bunyevác származású Gyurkovics Ferenc (Tyuló) egy jegyzetfüzetbe gyűjtötte össze az alábbi tréfás szólásokat, melyeket nagyrészt hallomás után jegyzett meg, részben pedig újságbokból, könyvekből írta ki az 1930-as években.42 A 39 EA 11239. Horváth Terézia gyűjtése 1970. 40 BEREZNAI Zsuzsanna 1997. 65-114. 41 „Vidám krónikás”: Vidám Bács megyei történetek. Kézirat a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban. XXXIII. 3. Erkel 16. 1976 42 EA 11239. Horváth Terézia gyűjtése 1970. 96
