Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Bereznai Zsuzsa: Etnikus sztereotípiák a népi humorban
Ezekkel a jellemzőkkel találkozhatnak a következő magyar viccben is: Az Istenhez megy a sváb. Szent Péter megállítja:- Mit akarsz?- Földet! Földet! Sok földet! Az Istenhez megy a zsidó. Kérdi Szent Péter:- Mit akarsz?- Pénzt! Hogy befektesse... Az Istenhez megy a szerb.- Te meg mit akarsz? - kérdi Szent Péter. A szerb odahajol Szent Péterhez, bizalmasan suttogva:- Ennek a kettőnek a lakcímét! De térjünk vissza közelebbi tájakra... A kiskun települések, Halas, Félegyháza, Majsa, Szentmiklós népét a nyakas kun állandó jelzővel jelölik meg tréfásan. A félegyháziak hideghónaljú kunok, hideghónaljú jászok csúfolója Csongrádon, Szentesen ismeretes, utalva a város XVIII. századi jász újjátelepítésére, valamint a város lakóinak csendes, lassú mentalitására. Ugyanezt a tulajdonságot példázza a következő tréfás népi elbeszélés: Volt egy eset, hogy két félegyházi ember elment Csongrádra. Es amikor innen kiértek Félegyházáról, ketten voltak, lovaskocsival vitték a búzát őröni. Nem azért, hogy ott különben őröltek volna... Mikor innen kiértek a városból, akkor azt mondja az egyik:- Hallod-e, de fene hideg van! Mikor beértek Csongrádra, akkor mondja a másik:- Hát... az...! Ugyanakkor szinte minden környékbeli településen ismeretes volt a félegyháziak palóc gúnyneve is.10 11 Félegyháza palóc nyelvjárási sziget a Kiskunságban. A város népe ma is számontartja, hogy a települést övező tanyavilág lakói közül ki honnan települt ide. A Majsa, Ferencszállás, Szentkút felé eső tanyák, s Kunszállás, Páka népének beszédét ma is palócosnak nevezik, melynek lakói a Jászságból, s a hagyományosan palócnak tartott hevesi, nógrádi, valamint felvidéki területekről kerültek ide. A drótos tót, s a tót béres is gyakori célpontja volt a tréfálkozásnak. Félegyházán számos tréfás népi elbeszélés ismeretes a magyar nyelvet törő, jámbor tóiról.11 Kint aludt a karám mellett a tót béres. Mert a karám kint volt, a tanyától két-három kilométerre. Volt ott a pásztoroknak nádkunyhó csinálva, ahová a vihar elől behúzódtak a kunyhóba, hogy ne ázzanak. Hát, ott aludt a tót béres, ott a nádkunyhóban. Éjjel meg lett nagy égiháború. Villant, csattogott, zengett, esett... nagyon! Hát aztán, mikor kivirradt, akkor látja a tót béres, hogy három ökör meg van dögölve a karámban. A béres bement, oszt a gazdának jelenti:- No, Janó, mi hiba van? 10 BEREZNAI Zsuzsanna 1995. 113-118. 11 BEREZNAI Zsuzsanna 1999. 167. 91
