Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Bárth János: A XX. századi települési és népességi változások vázlata
kialakítását beárnyékolta a kor diktatórikus, osztályharcos és határozattan tanyaellenes hangulata. 1950 tájékán, leginkább 1952-ben, több tucat tanyaközséget hoztak létre a tanyai közigazgatást rendező hatóságok a Duna-Tisza közén. A régi történelmi mezővárosok és nagyközségek tanyás határrészei sorban elszakadtak anyavárosuktól. Pl. Kecskemét határából alakult Lakitelek, Szentkirály, Nyárlőrinc, Bugac, Hetényegyháza, Ballószög, Helvécia, Városföld, Ágasegyháza község. Kiskunhalas határából vált ki Kunfehértó, Zsana, Balotaszállás, Pirtó község. Jánoshalmi területből formálódott Kéleshalom stb. A tanyaközségek központjaiként kijelölt területeken állami támogatással középületek, sőt néha lakóházak is épültek. A község fekvése, földrajzi adottságai lényegesen befolyásolták, hogy magán építkezésekkel növekedett-e az új belterület, vagy nem; életképessé vált-e az új közigazgatási egység vagy nem. Az a körülmény is lényegesen befolyásolta az új falu sorsát, hogy helyén korábban létrejött-e természetes tanyasürüsödés. Az új tanyaközségek legtöbbször középkori falvak neveit viselték. Ezek a nevek több száz éves pusztanévi szendergésükből keltek életre a tanyaközségek megszületésével. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a tanyaközségek létrehozása és belterületük kiépítése által némiképp rekonstruálódott a török uralom alatt eltűnt középkori faluhálózat, vagy legalábbis annak egy része. Hasonló folyamat zajlott le a jugoszláviai Bácskában is, de közigazgatási elcsato- lások nélkül. Tulajdonképpen létrejöttek az új tanyaközségek, pl. Tornyos, Felsőhegy (Zenta), Tótfalu, Oromhegyes (Magyarkanizsa), Ludas, Hajdújárás (Szabadka), de a jugoszláviai község-fogalom révén továbbra is anyavárosukkal azonos közigazgatási kötelékben maradtak. A tanyavilágban, Magyarországon és a jugoszláviai Bácskában egyaránt, a XIX. század végén és a XX. század első felében kialakultak természetes tanyasűrűsödési pontok. Főleg utak mellett, a tanyai iskola, a tanyai vasútállomás, a tanya bolt és kocsma közelében jöttek létre ilyen spontán sűrűsödések. A „külterületi lakott hely” sűrűsödési területe néha falura emlékeztet mindenféle közigazgatási önállóság nélkül. Lakosságszáma elérheti, sőt meg is haladhatja sok pusztuló dunántúli falu lélekszámút. Szerencsés esetben e sűrűsödési területek formálódtak falvakká, az új tanyaközségek központjaivá a XX. század közepén. Majorok A XX. század első felében a nagybirtokok jellegzetes települési színfoltjai voltak. Előfordultak a Duna-Tisza köze egész területén. Az 1945. évi földreform eltüntette a nagybirtokokat. A régi uradalmi majorok egy részét szétverték a volt uradalmi cselédek. Más részük átvészelte a forradalmi éveket, és a megalakult állami gazdaságok, TSZ-ek majorjaként élt tovább (Hild, Kéles). 1961 után sok új majort építettek a TSZ-ek, de ezek építészeti képe jelentősen eltért a régi majorok építészeti arculatától. Üdülők, hobby házak telepei Az 1960-as években a Duna-Tisza közén is státus-szimbólummá vált az üdülőbirtoklás. Korábban csak a gazdag középosztály és az értelmiség módosabb rétegeinek tagjai engedhették meg maguknak, hogy vízparti üdülőjük, vagy földbirtokon, szőlőbirtokon létrehozott üdülőházuk legyen. Az 1960-as években a Trabantok számának növekedésével párhuzamosan az üdülőbirtoklás soha nem látott mértékben tömegesedett. 78
