Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Székelyné Kőrösi Ilona: Települési és népesedési változások a XIX. században
vagy pedig korábbi tartozéktanyák fokozatos átalakulásával. A farmtanya leginkább a Duna-Tisza közére jellemző települési forma.7 A XIX. század második felében új jelenség a Duna-Tisza közén a tanyaközség. Ez olyan közigazgatási egységet jelent, amelynek lakossága nem tömör beépítettségü faluban, hanem szórványtanyákon él. Lakossága csekély, falumagja kicsi, és csak a legfontosabb intézményekre szorítkozik, mint: templom, iskola, bolt, kocsma, esetleg néhány iparos műhelye. Nagy kiterjedésű, tanyákkal teleszórt terület közepén található. A tanyák állandóan lakottak. Az anyavároshoz nem kötődnek, inkább egymással létesítenek társadalmi kapcsolatokat, „egymással társadalmiasulnak”8. Ilyen települések máshol is létrejöttek, de a legjellemzőbb példái a Duna-Tisza közén alakultak ki. Megszületésüket általában az segítette elő, hogy a városoktól távol eső, gyakran két város határa közé ékelődő, silány talajú, homokos vagy szikes pusztákat felparcelláztatták, s ezekre az olcsó parcellákra messze földről sereglettek a vállalkozó szellemű, biztos megélhetést és felemelkedést remélő, rendszerint semmivel vagy nagyon csekély vagyonnal rendelkező földművelők. Harcoltak a homokkal, a szikkel, a terméketlen talajjal, a magukra hagyottsággal - de kultúrtájat teremtettek és közben kialakították a helyi, szórványfalusi társadalmat. A tanyaközségek előbb-utóbb eljutottak odáig, hogy közigazgatási önállóságot kaptak. A Duna-Tisza köze legjellemzőbb és legjelentősebb tanyaközségei a következők voltak: Orgovány, Jakabszállás, Bocsa, Tázlár (Prónayfalva), Ladánybene, Pusztaszer, Öttömös, Pusztamérges, Jászkarajenő, Kerekegyháza, Kocsér, Jászszentlászló, Lajosmizse. A Duna-Tisza közi tanyaközségek keletkezésének egyik jó példája Öttömös benépesülése. Az egykori szegedi birtokot a város 1836-ban elcserélte a Kamarával - Újszegedért. Ezután a Magyar család birtokolta. (Ennek a családnak egyik ismert tagja volt Magyar László Afrika-kutató.) Főként legelőként hasznosították. A család megbízásából 1897-ben a szabadkai Közgazdasági Bank kezdte meg Öttömös parcellázását és árusítását.9 A 2000 holdnyi homokos terület űj birtokosai között csak kisebb számban fordultak elő 30-40- 50 holdas gazdák, a többség (72%) 5-10 holdat tudott vásárolni. Három év múltán, az 1900. évi népszámláláskor már 544 lakost írtak össze Öttömösön. A korabeli krónikás így írt a parcellázásról: „A közeli vidékről mindenfelől jöttek szegényebb sorsú polgárok, akik otthon eladták néhány holdnyi földecskéjüket, házukat, s elmentek Öttömösre, hogy ott vegyenek 4-5-ször annyi irdatlan erdőt vagy sívó homokot.”10 Bálint Sándor kutatásai szerint Szeged-Alsótanya szegényparaszt népe mellett - kisebb számban - dorozsmai telepesek érkeztek a pusztára. A gyenge öttömösi homokparcellák később felértékelődtek, mivel a filoxéravészt követően itt is szőlőt telepített, aki csak tehette. Öttömös parcellázásakor a középületek telkeit és központi fekvésű házhelyeit is kimérték, ez lett a „belterület”. A tanyavilág közepén lassan faluvá fejlődött, 1908-ban önálló községgé vált. Az Öttömössel határos Mérges puszta parcellázására 1902-ben került sor, a földvásárlók részletfizetési kedvezményt kaptak. Szeged-Alsótanya, Dorozsma, Halas, Kistelek, Sándorfalva lakosságából kerültek ki az új telepesek. A parcelláztató Ormódi 7 A farmtanya fogalmához többek között: BÁRTH János 1996. 204-205. 8 ERDEI Ferenc kifejezése. 9 BÁRTH János 1996. 206. 10 JUHÁSZ Antal 1986. 603. 67
