Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Székelyné Kőrösi Ilona: Települési és népesedési változások a XIX. században
- a tanyán való állandó kint lakás feudalizmus kori korlátainak, tilalmainak megszűnése,3- szabad területek, legelők, és parcellázási kedv a köz- és magánbirtokosok részéről,- végül: a tanyai életformát vállalkozó kedvből vagy kényszerűségből vállalók nagy száma. A tanyákra való kiköltözés nagy rohama - ahogyan Balogh István fogalmazott4 - a két nagyvárosban, Szegeden és Kecskeméten 1850 és 1870 között zajlott le, de korántsem fejeződött be. A tanyásodás fénykora a század utolsó éveire, a századforduló körüli évtizedre tehető. Szeged, Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd határában az extenzív állattartás mellett a belterjes haszonállattartás és a munkaigényes szőlő-és gyümölcstermelés hódított. A szőlők területi részaránya itt volt a legmagasabb, és még jelentősebb növekedésnek indult az 1880-as évektől, a filoxéravész következményeként. A felvidéki és a balatonfelvidéki történelmi borvidékeken ez a kártevő óriási pusztítást végzett, míg a Duna-Tisza közi homokos területeken a kvarcos homok - ahogy a kecskemétiek mondták - „kiszúrja a szömit a filoxérának”. Kecskemét környékén a tanyásodás és a szőlőtermesztés terjeszkedésében a város birtokpolitikájának is fontos szerepe volt. A határ jelentős részét maga a város vásárolta meg, majd ezeket fokozatosan eladta, vagy bérbe adta. Ezekből az 1850-es évektől 1885-ig gabonatermesztésre 24000 kát. holdat, szőlőtermesztésre 1800 kát. holdat parcelláztak, majd 1892-ig újabb 3500 holdat.5 Egy 1860-as városi szabályrendelet szerint ezeket a parcellákat elsősorban a kecskeméti lakosok számára szánták, később ezen némiképp módosítottak. A kecskemétinél jóval nagyobb mértékű bérletrendszer alakult ki Szegeden, amelynek jellemzőjeként meg kell említeni, hogy Szeged kisebb méretű parcellákat mért ki és kisebb területen is engedélyezte a tanyaépítést, mint Kecskemét. (Ezzel kapcsolatban írta később Móricz Zsigmond - aki a parcellázásokat a kivándorlás legfontosabb ellenszerének tartotta és elismerően értékelte - „Szeged a bérlőrendszerrel gazdasági proletariátust termel, Kecskemét a telepítésekkel kisgazdákat épít.”6 *** A XIX. század második felének tanyafejlődésére nem csupán a tanyák számszerű szaporodása jellemző, hanem egy minőségi változás megjelenése is. Az ezekben az évtizedekben létesült tanyák többsége már nem a városokhoz, falvakhoz szoros kötelékkel kapcsolódó tartozéktanya, hanem állandóan lakott, ún. farmtanya, a szórványtelepülések egyik fajtája, amely az Alföldre (ezen belül a Duna-Tisza közére is) jellemző. A farmtanya földművelő család tulajdonában és használatában levő, egyedülálló külterületi lakótelep, egyszerre lakóház, a család otthona, és teljes értékű gazdasági udvar. A leglényegesebb jellemzője, hogy állandóan lakott, és a birtokosának nincs másik lakóháza (amely valamelyik nagyobb településhez kötné.) Körülötte található a hozzá tartozó szántó, kaszáló, szőlő, vagyis a termelőhely. A farmtanyák zöme a XIX. század második felében és a XX. század első felében jött létre, vagy már eleve farmtanyaként, 3 A kérdésről részletesen ír SZABAD György 1980. 4 BALOGH István 1965. 443-444.; FÜR Lajos 1983. 38. 5 FÜR Lajos 1983. 44. Idézi BENDE László 1929. 15. adatait. 6 Idézi JUHÁSZ Antal 1986. 605. 66
