Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Bárth János: Településtörténeti és népesedéstörténeti változások a Duna-Tisza közén a magyar újjászületés századában (XVIII. század)
udvar és Császártöltés lakói közül sokan útra keltek a XVIII. század második felében, hogy a Bácska éppen születő német helységeiben próbáljanak szerencsét. A XVIII. század első felében is folytatódott a szerbek és a horvátok (bunyevácok, sokacok, ráchorvátok) XVII. századra jellemző felhúzódása a Duna-Tisza köze déli részére a balkáni, illetve a szerémségi, szlavóniai területekről. A XVIII. századi zsidóság ugyancsak szervezetlen migrációval került a Duna- Tisza közére, jórészt a Német Birodalomból és Galíciából illetve a magyarországi zsidó centrumokból. Szervezett telepítés Kétségtelen, hogy a XVIII. században magyarok, szlovákok, ruszinok is kerültek a Duna-Tisza közére szervezett telepítéssel, de kevesen. A telepítésnek elsősorban a németek beköltözésében volt szerepe. Magyarok szervezett telepítésére jó példa Feketics, Omora- vica és Pacsér újranépesítése nagykunsági reformátusokkal.14 A német telepeseket a Német Birodalom legkülönfélébb tartományaiból toborozták. Legtöbbször hajóval szállították őket a Dunán a déli vidékek felé. Egy-egy új faluba néha különböző nyelvjárásokat beszélő németek telepedtek egymás mellé. Máskor egy-egy faluba egységesebb eredetű zártabb közösségek kerültek. A szomszédos falvak azonban legtöbbször egymástól messze eső vidékekről népesültek, és nyelvjárásuk két évszázad elmúltával is különbözik. A XVIII. században telepített falusi németeket, bárhonnan jöttek is, a szász-nak nevezett középkori németséggel ellentétben, a magyarság sváb-ndk nevezte. Szervezett formában telepítettek németeket birtokaikra a világi és az egyházi földesurak, valamint az állami hatóságok egyaránt. A legtöbb német a délvidéki kamarai birtokok benépesítésével került az országba. Az elvadult tájak megpillantása általában nem töltötte el különösebb derűvel az új telepeseket. Rengeteg munka, nélkülözés és küzdelem várt rájuk, amíg pionír feladatukat teljesítve, az itt élő magyarsággal együtt újra kultúrtájat varázsoltak a török által tönkretett vidéken. A kamarai birtokokon igyekeztek kellemessé tenni a telepesek fogadtatását, és a lehetőségekhez képest minden támogatást megadtak az új lakosok magyarországi életének és gazdálkodásának elkezdéséhez. A mérnökök által tervezett sakktábla alaprajzú új falvak telepes házait a hatóságok sokszor előre fölépítették. Igavonó állatokkal, szerszámokkal, vetőmaggal látták el a messziről jött új lakosokat. A magánföldesúri telepítéssel Magyarországra költöztetett németek általában nem részesültek olyan fényes fogadtatásban, mint a Bácska és Temesköz kamarai telepesei. Házaikat maguk építették föl. Maguk gondoskodtak szerszámról, igavonó állatról. Csupán néhány évi adómentesség volt minden kedvezményük. A német telepítések az 1720-as és az 1780-as évek között élték fénykorukat. Utána már csak szórványosan fordultak elő. A XVIII. század első felében inkább a magánföldesúri, második felében pedig kamarai telepítés volt a jellemzőbb. 14 NAGY KÁLOZI Balázs 1943. 61
