Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - V. Székely György: A faluhálózat kialakulása és a népesség rétegződése az Árpád-korban
helyek másik típusát azok alkotják, ahol a felszínen található gazdag leletanyag a gyakran több száz méterre elhúzódó, viszonylag nagy kiterjedésű, többnyire már templommal is rendelkező Árpád-kori falvak helyét jelölik. A két típus nem választható el élesen, közöttük bizonyára létezett átmeneti forma is. A régészeti leletek alapján megrajzolható sűrű településhálózat természetesen nem azt jelenti, hogy valamennyi település egyszerre és az egész Árpád-koron át lakott volt, hanem a települések születésével és elhalásával, elnéptelenedésével, pusztásodással, a falvak vándorlásával is kell számolnunk. A korabeli gazdálkodás, a kezdetleges határhasználat velejárója volt, hogy amikor a föld kimerült, más határrészt vettek művelés alá és ezzel együtt a falvak is a birtokhatáron belül odébb költöztek. A települések időrendjét ma még csak feltételesen és sok bizonytalansági tényezővel számolva tudjuk csak meghatározni, mivel sem az objektumtípusok, sem a településeken talált leletanyag nem tesz lehetővé az esetek többségében egy évszázadon belüli pontosabb keltezést. A Duna- Tisza közén egykor létezett Árpád-kori falvak többségének sem nevét, sem helyét nem ismerjük.41 TELEPÜLÉSI REND - TELEPÜLÉSSZERKEZET A települések belső szerkezetére az M5 autópálya építését megelőző régészeti leletmentések során tett megfigyelések alapján következtethetünk. A Duna-Tisza közi Árpád-kori falvak, hasonlóan az Alföld egykorú településeihez, nagy területre kiterjedő, laza, szórt szerkezetűek, a településen belül több kisebb-nagyobb csoportosulással. A települést a különféle rendeltetésű vízelvezető és a házakat, portákat, gazdasági objektumokat kerítő árkok tagolják részekre. A házak kisebb-nagyobb csoportokban állnak, közöttük és körülöttük nagyméretű külső kemencék, vermek, tároló és hulladékgödrök kerülnek elő. A házak között vagy a település szélén elhelyezkedő földbe mélyített előterü, nagyobb sütőfelületü, szabadon álló, de bizonyára valamilyen tetővel fedett külső kemencéket sütésre, szárításra, aszalásra, füstölésre, pörkölésre használták. A településeken a különféle, főleg állattartásra szolgáló gazdasági építmények nyomai is megfigyelhetők. Az állatokat árokkal, sövényfallal körülvett karámokban, akiokban, istállókban (ólak) őrizték és igyekeztek őket távol tartani a település többi részétől. A korszak jellegzetes háztípusa a Kárpát-medence síkvidéki területein általánosan elterjedt, kisméretű, földbemélyített lakóház volt.42 A falusi lakosság ilyen, félig földbe mélyített, egyhelyiséges veremházakban lakott.43 Ilyen, a korszakra jellemző Árpád-kori lakóház, illetve ennek különféle változata a Kecskemét és Kiskunfélegyháza környékén az utóbbi években folytatott ásatások során több lelőhelyen is előkerült. 41 Pálóczi-Horváth András kutatásai szerint pl. a Kecskeméttel szomszédos Szentkirály területén legalább 4-5 falu létezését kell feltételeznünk, de csupán Szentkirály és a vele Ny-felől szomszédos Mindszent neve ismeretes: PÁLÓCZI-HORVÁTH András 1986. 221.; A Szentkirály (Lászlófalva) határában talált középkori települések és templomok helyét mutató térképvázlat PÁLÓCZI-HORVÁTH András 1972, 178. 42 A középkori lakóházfejlődés összefoglalása történeti néprajzi szempontból: DÁM László 1982. 101-107.; BALASSA M. Iván 1985. 42., 151-152.; BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 21-22. Az utóbbi évtizedben erőteljesen fellendült Árpád-kori telepkutatások eredményeit egy-egy tájegység népi építészete szempontjából összegzi: WOLF Mária 1989. 47-61., TAKÁCS Miklós 1993. RAINER Pál 1997. 93-110. Régészeti szempontból hasznos áttekintést ad FODOR István 1989. 21-45. és MESTERHÁZY Károly 1991. 68-78. 43 A régészeti ásatásokon feltárt veremházak rekonstrukciójához Id. BENCZE Zoltán - GYULAI Ferenc - SABJÁN Tibor - TAKÁCS Miklós 1999. 28
