Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)

Előadások–Tanulmányok - Somogyvári Ágnes: Honfoglalás, honfoglalók a IX–X. században a Duna-Tisza közén. (Rövid áttekintés a régészeti leletek tükrében)

Ebből következően a téli és a nyári szállás közel került egymáshoz, a téli szállások rögzültek, rögzülésükkel együtt megjelentek a szilárd épületek és fokozatosan növekedett a földművelés szerepe is. A megtelepedésnél, főleg annak gyorsaságában szerepet játszott a magyaroknál a magukkal hozott gazdálkodási hagyomány is. A Kárpátmedencei magyarság életéről hírt adó források ebben a kérdésben is megoszlanak. Konsztantínosz „nomád életet elő magyarokról” beszél, a kortárs arab Maszudi részben nomád, részben letelepült magyarokról ad hírt, a fejedelem az ő híradása szerint a nomád életnek hódol. A régészeti kutatásokból annyit tudunk, hogy a VIII-IX. században a Kazár Kaganátus területén élő nomádok mind nagyobb számban telepedtek le és tértek át a földművelésre és a belterjesebb állattartásra. A magyarok is részesei lehettek ennek a letelepedési folyamatnak, erre régészeti és nyelvi adatok is vannak. (250 bolgár jövevényszó a földművelésre és a belterjes állattartásra: például búza, árpa, tarló, ökör, disznó, tyúk). így tehát feltételezhető, hogy nem csak nomád pásztorok, de földművesek is érkeztek az új hazába, ami a megtelepedés folyamatát felgyorsíthatta.

A honfoglaló magyarság életmódjának rekonstruálásához a legfontosabb források a telepfeltárások lennének. Bár az elmúlt évtizedben is több nagyarányú feltárásra került sor, főleg az autópálya-ásatások kapcsán, a feltárt Árpád-kori települések száma is jelentős, de korainak, illetve X. században indulónak csak egy települést tekinthetünk. Ennek feltárására Hetényegyházán került sor és a feltáró régész, Székely György szíves közléséből tudom, hogy a település kezdeti időszakát a X. századra teszi. Kunpeszéren a Sinai hegyen Horváth Attila tárt fel X. századra keltezhető objektumokat.

Csongrád megyében ugyancsak hasonló a helyzet és a Bácskában is. A Bácskában Mozsoron (Mosorin) tártak fel egy X. századra keltezhető edényégető kemencét. Csongrádban Felgyőn folytatott László Gyula több éven keresztül feltárást, s ennek során egy olyan település képe bontakozik ki, amelynek X. századra keltezhető része is van. Ennek alapján tudjuk bemutatni egy X. századi település képét. A telepet hosszú árokkal vették körül. A félig földbe mélyített házak és a jurták egy időben egymás mellett léteztek. Mindkettőt árokkal, igen gyakran kettős árokkal vették körül. Az ásató több árokrendszert is megfigyelt, ezek egy része karám lehetett, másik részük talán gazdasági épületeket keríthetett. A házak közelében nyílt tűzhelyek és kemencék álltak. Vázlatosan ilyen képet tudunk rajzolni a X. századi településekről.

Előadásomban minden témakör problematikája, amelyet érintettem, lezáratlan, akár a temetőkhöz, akár a letelepedéshez, akár a telepekhez kapcsolódik. Mindezekre a kérdésekre a következő évek - évtizedek kutatásai adhatnak válaszokat. A munka már megkezdődött, hiszen tudomásom szerint a Bács-Kiskun megyei honfoglalás kori leletanyag szisztematikus összegyűjtése folyamatban van, a munkát Horváth M. Attila végzi. Megindultak egy-egy település körül a szisztematikus terepbejárások, így feltérképez- hetővé válnak egy-egy területen az Árpád-kori lelőhelyek, és bár ásatások nélkül csak nagyon szerencsés esetben lehet meghatározni, hogy egy település a X. századba tartoik-e vagy sem, reméljük, hogy ásatásokra is sor kerülhet. Bár azt is tudom, hogy a feltárásokkal sem lehet a nyitott kérdéseket eldönteni, de a régészeti feltárások eredményei is hozzájárulhatnak a magyarság IX-X. századi történetének pontosabb, árnyaltabb ismeretéhez.

15