Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Merk Zsuzsa: Telepítések a Bácskában (1919–1945)
Földművelésügyi Minisztériumhoz került földterületekből kell megélhetéshez juttatni. Mindez egyszerűnek tűnhetett, de bonyolult helyzetet teremtett elsősorban a Délvidék bunyevác, magyar, német lakossága szempontjából. Alapvetően azért, mert a jugoszláv földtörvény tőlük vett el földeket, illetve nem juthattak földhöz a két világháború között. Jogos kérelmeiket a Földművelésügyi Minisztérium nem tudta kezelni, másfelől a telepítési kormánybiztosság hatáskörébe utalt ún. zárt telepek (dobrovoljác falvak) földjei „külföldi magyarság” letelepítésére szolgáltak. A ránk maradt iratokból elsősorban a feszültségek, a telepített magyarokkal szembeni fenntartások, sokszor ellenszenv olvasható ki.9 A visszafoglalt Délvidéken a magyarság számarányának növelése érdekében az ún. külföldről (Bukovina, Moldva, Horvátország, Bosznia) telepítettek kerültek látszólag kedvező helyzetbe. A magyar állam telepítéspolitikája kísértetiesen hasonlított a Monarchia utódállamainak első háború utáni telepítéseihez, valamint a Német Birodalom azon törekvéseihez, melyek a második világháború alatt a határokon kívül élő németséget igyekeztek egy állam határain belülre költöztetni. (Gondoljunk itt a bukovinai németség kitelepítésére 1940-ben, valamint Hitler azon elképzelésére, hogy a magyarországi németséget is áttelepíteni kívánta.)10 11 A tiszta nemzetállamok megteremtésének illúziója az első világháborút követő Párizs környéki „békék” következtében az új államok, valamint minden vesztes állam ideája lett, és igyekeztek más nemzetiségű polgáraik miatt egyes területeken növelni államhű alattvalóik számát. Mindezek érdekében az állami politika kulcsszava az első háború után, a második alatt a telepítés lett. Egy korreferátum keretében nem lehet részletesen elemezni a Bácskába irányuló egyetlen telepítést sem. Az 1941-1945 közötti időszak minden jellemzőjét, a telepítések irányait szinte teljességében reprezentáló település a délvidéki Fogadjisten község, melynek lélekszáma az 1942-es adatok szerint nem érte el a 300 főt: Bukovina (Románia) Moldva (Románia) Horvátország és Bosznia Szovjetunió székelyek (1941. május) csángók (1942-1944) szórvány magyarsága (1942-től) első világháborús hadifoglyok és családjuk (1941-1942) A második világháború alatt a Bácska egyetlen településére rendkívül nagy távolságokból kerülhettek különböző nyelvjárást beszélő, különböző kultúrájú, más-más történelmi események következtében határokon túlra szakadt magyarok. Őket a Külföldi Magyarokat Letelepítő Kormánybiztosság telepítette.11 Az trianoni Magyarországról a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe rendelt földekre várták a jelentkezőket, akik önként vállalták az áttelepedést a Délvidékre. Ennél a telepítésnél már kettős cél fogalmazódik meg: egyfelől ugyanaz, mint a szórvány magyarságénál - vagyis javítani a terület etnikai összetételét a magyarság javára másfelől azonban enyhíteni kívánták a magyarországi belső, szociális feszültségeket. 9 A Külföldi Magyarokat Letelepítő Kormánybiztosság 3. sz. tájékoztatója. 1941. május 27. OL FM K 184- 1941-137-6047., Steuer György ny. államtitkár jelentései, Szegedi Püspöki Levéltár (Csanádi Püspöki Hatóság) 2752., 3205, 1942.; A. SAJTI Enikő 1987. 68-70.; Németh Kálmán józseffalvi plébános levele a kalocsai érseki hivatalnak. Kalocsai Érseki és Főkáptalani Levéltár. Generalia sz. n. 1942. január 24. 10 A dél-bukovinai németek kitelepítése: Magyar Országos Levéltár, M. Kir. Belügyminisztérium res., K 149 1991- 2-5021.; Hitler terve a magyarországi németek kitelepítésére: KŐHEGYI Mihály-TÓTH Ágnes 1987. 116. 11 A horvátországi, boszniai telepítésről: A. SAJTI Enikő 1987. 85-127., MERK Zsuzsa 1999/a. 211-243. 141
