Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Somogyvári Ágnes: Honfoglalás, honfoglalók a IX–X. században a Duna-Tisza közén. (Rövid áttekintés a régészeti leletek tükrében)
Tovább haladva D-felé a Duna-Tisza közén újfent azt látjuk, hogy a honfoglalás kori lelőhelyek mindenfajta csoportosulás nélkül helyezkednek el, főleg a két folyó, a Duna és a Tisza közelében, ezen belül is főleg a Dunához közel. Erre a területre jellemző a gazdag sírok hiánya is, ezért például Kristó Gyula legújabban azt feltételezte, hogy a Bácska csupán hatalmi szférája, de települési területe nem volt a honfoglaló magyarságnak. Előkerültek azonban olyan leletek, amelyek a honfoglalókhoz köthetők. Például a gombosi (Bogojevo) temetőben, amelyben 1899 és 1903 között mintegy 40 sírt tártak fel, lovas temetkezés került elő, íjmarkolatot borító csontlemezek, tegez, és nyílhegyek, ezek, a doroszlói (Doroslovo) sírból előkerült fegyverek, valamint az Újfutakon (Futog) előkerült kengyelek mindenképpen azt jelzik, hogy a népesség megtelepedésével is számolni kell a Bácska területén. HONFOGLALÁS, ŐSLAKOSSÁG, LETELEPEDÉS A ma már általánosan elfogadott nézet szerint 895-896 között került sor a honfoglalásra, de a magyarok már korábban feltűntek a Kárpát-medencében. A források először 862-ben említik őket, amikor részt vesznek Német Lajos frank császár és az ellene fellázadt Osztmark tartomány közötti harcban. Ettől az időponttól kezdve több alkalommal is harcolnak a Kárpát-medencében, hol a morva fejedelem Szvatopluk, hol a frank uralkodó Arnulf oldalán, de vezettek csapatokat a bizánci-bolgár háború idején a bolgárok ellen, Bizánc szövetségeseként. 894-ben Szvatopluk kér segítséget a frankok ellen, ekkor a magyar csapatok feldúlják a Dunántúlt, ezekről a harcokról szólnak a ful- dai kolostor évkönyvei és valószínűleg ez a támadás már a honfoglalást készíthette elő. Máig vitatott kérdés, hogy kiket találtak a honfoglalók a Kárpát-medencében. A honfoglalást megelőzően a Kárpát-medence É-i és K-i fele az Avar Kaganátus területe volt. A kaganátust 795-796-ban a frankoktól elszenvedett nagy vereség megszüntette, teljes felszámolására akkor került sor, amikor az avarok Krum bolgár kántól 803-804- ben is vereséget szenvedtek. A honfoglalást közvetlenül megelőző időszakról annyit tudunk, hogy a Dunántúlon frank uralom volt, a frank uralkodó a bolgárok elől hozzá menekült avarokat itt telepítette le. Az Alföld déli része Csongrád vidékéig bolgár fennhatóság alá tartozott. A két erős hatalom közötti alföldi területeket a források az avarok pusztáiként emlegetik. A Felvidék a Garamig a morva fejedelemség része volt. A Felvidék Ny-i részén Nyitra központtal Pribina vezetésével szláv fejedelemség jött létre az avar kaganátus bukása után. Mojmir morva fejedelem a 830-as években elűzte Pribinát, aki a mai Zalavár területén kapott birtokot a frankoktól. Vázlatosan ennyi a honfoglalást megelőző időszak története, amelyből azonban az látszik, hogy a Kárpátmedence több hatalmi területre tagolódott, lakosságának zömét különböző szláv népcsoportok alkották, amelyek bevándorlása már az avar uralom alatt megkezdődött. Ezen kívül Erdély déli részén és a Dél-Alföldön bolgárszláv lakossággal kell számolni, ÉK- Magyarországon, Észak-Erdélyben, Kárpátalján, Kelet-Szlovákiában keleti szlávok élhettek. Az avarok pusztáiként emlegetett terület sem lehetett lakatlan, valószínűleg gyér számú lakosságát szórványos szláv közösségek és elszegényedett avarok alkották. A történeti kutatás ebben a kérdésben a krónikákra és egyéb írásos dokumentumokra, valamint a nyelvtörténet eredményeire hagyatkozhat, hiszen az őslakosság meglétére és továbbélésére csak gyér régészeti leletanyag utal. Ez igaz a Kárpát-medencére, de különösen igaz az általunk tárgyalt Duna-Tisza közi területekre is. Mindössze néhány, sírokból előkerült tárgy jelzi az őslakosság meglétét, amennyiben elfogadjuk, hogy ezek a tárgyak nem kereskedelem útján kerültek ide. A gömbdíszes fülbevalók, melyeken a 12
