Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Somogyvári Ágnes: Honfoglalás, honfoglalók a IX–X. században a Duna-Tisza közén. (Rövid áttekintés a régészeti leletek tükrében)
SOMOGYVÁRI ÁGNES HONFOGLALÁS, HONFOGLALÓK AIX-X. SZÁZADBAN A DUNA-TISZA KÖZÉN (Rövid áttekintés a régészeti leletek tükrében) LELETEK A DUNA-TISZA KÖZÉN 1834-ben Ladánybene benepusztai határrészében állataikat legeltető pásztorok találtak rá egy homokdombon egy szél kitakarta sírra. A sírban egy fegyveres vitéz nyugodott lovával együtt. Szablyáját a pásztorok széttörték, gondolván, hogy vasa jó lesz csiholó vasnak, a sír többi leletét pedig összegyűjtötték. A leleteket, a griff alakos és levéldíszes aranyozott ezüst szíjvéget, a különböző vereteket, kengyelpárt, zablát, nyílcsúcsokat, az átfúrt ezüstpénzeket, melyek az elhunytnak vagy a ruháját, vagy a lószerszámát díszítették, és a koponyát átadták Szentkirályi Móricnak, Pest megye főjegyzőjének, aki megmutatta a leleteket Jankovich Miklósnak, a reformkor ismert műgyűjtőjének és jeles régiségbúvárának. Jankovich Miklós, felismerve a leletek jelentőségét, még ebben az évben közzétette három rézmetszetü rajzban a Magyar Tudós Társaság Évkönyvében is a leleteket a következő cím alatt: „Egy magyar hősnek, - hihetőleg Bene vitéznek - ki még a tizedik század elején Solt fejedelemmel, I. Berengár császárnak diadalmas védelmében Olaszországban jelen volt, újdonnan felfedezett tetemeiről, s öltözetének ékességeiről.” Ez volt az első honfoglalás kori sír tehát, amelynek korát a megtalált Berengár érmek alapján meg is tudták határozni. 30-40 darab érem került elő, ebből 12 maradt meg. A fennmaradtakból 7 db I. Berengár király (888- 915), 3 db I. Berengár császár (915-924) denára. Ezzel megteremtődött a lehetősége annak is, hogy a hasonló, de érmeket nem tartalmazó leletek korát meghatározzák. Erre azonban még közel két évtizedet várni kellett, 1853-ban került elő ugyanis a következő honfoglalás kori sír Fejér megyéből. A benepusztai sír, bár nem hiteles feltárás hozta felszínre, így is az eddig ismert leggazdagabb férfisírok közé tartozik. Az elhunytat a X. század 30-as éveiben temethették el, részese volt a honfoglalásnak, és részt vett az azt követő kalandozásokban is. A benepusztai sír előkerülése óta, az elmúlt több mint 150 év alatt a Duna-Tisza közén a honfoglalás kori leletek száma megsokszorozódott. Ha csak Bács-Kiskun megye területét nézzük, a honfoglalás kori lelőhelyek száma ötven körülire tehető, ezeknél a lelőhelyeknél a pontos előkerülési helyet is ismerjük, míg több olyan leletünk is van, amelynek pontos lelőhelye nem ismert. A temetkezéseknél három csoportot tudunk elkülöniteni. Az első csoportba tartoznak a magányos sírok. Ilyen lehetett a benepusztai sír és ilyen a Balotaszálláson 1944-ben előkerült női sír. A sírt szántás közben bolygatták meg, a leletek pedig letétbe a Nemzeti Múzeumba kerültek. 1960-ban Dienes István végzett hitelesítő ásatást a helyszínen, sikerült beazonosítania a sír helyét és újabb leleteket talált az érintett területen. Összességében 16 darab arany rozettából, arany szalagocskákból, ezüst horgas kapocsból és nagy méretű aranyozott ezüst lószerszám- veretekből áll a leletegyüttes. Az előkerült lócsontok jelzik a lovas temetkezést. A rangot jelző aranytárgyak mellett fontosak a lószerszámzat aranyozott ezüst veretei, melyeknek mérete és súlya is az elhunyt gazdagságát jelzi. Jelentős az Izsák-Balázspusztán előkerült sír is, melyet szőlőkarók cseréjekor találtak meg és dúltak fel. Csupán a lábfej és a lócsontok maradtak érintetlenül. A lelet9
